Az érvénytelenített elnökválasztás miatt Románia a demokrácia karikatúrája lett
Addig szavaztatják majd a népet, ameddig ki nem jön a „megfelelő” eredmény.
A módosítás érdemi változást nem okoz az Alkotmánybíróság működése szempontjából, de súlyos jogállamisági aggályokat vet fel.
„Az Alaptörvény a legmagasabb szintű olyan jogi norma, amelyben az állam önmagát korlátozva biztosítja polgárai számára az alapvető jogokat, megszabja a hatalom gyakorlásának törvényes kereteit és szervezetét. Mivel az alkotmányok minden esetben az alkotmányozó hatalom »habitusán« nyugszanak, az alkotmányos berendezkedést nagyban befolyásolja, hogy az alkotmányozók diszkrecionális jogkörüket milyen mértékben gyakorolják, magyarul, azt a korlátlan hatalmat, amivel az alkotmányozó rendelkezik, milyen mértékben képes és hajlandó korlátozni (ez persze sosem vizsgálható a külső tényezők nélkül). Ilyen korlátozás például a hatalmi ágak elválasztásának bevezetése, vagy a fékek és ellensúlyok elvének alkalmazása is. Mindegyik célja annak megakadályozása, hogy egy kézben ellenőrizhetetlenül nagy hatalom összpontosuljon, mert az nagyban megkönnyítené egy diktatúra kialakulásának esélyét. A későbbi jogalkotás és alkotmányozás során fontos, hogy az egyes hatalmi ágak tiszteletben tartsák a másikat, ne sértsék indokolatlanul egymás integritását, és csak a legszükségesebb esetben és mértékben korlátozzák azok működését.
Különösen igaz ez egy olyan társadalmi berendezkedésnél, ahol az alkotmányozó hatalom nem különül el élesen a törvényhozó hatalomtól, sőt ma kifejezetten azt láthatjuk, hogy ez a kettő egy és ugyanaz. Mivel a kormányzó, az országgyűlési és az alkotmányozó akarat egy és ugyanaz, nem iktatódik sehol a rendszerbe kompromisszum kényszerét megteremtő tényező. Olyan esetben ugyanis, ahol a parlamenti többség nem éri el az alkotmányozó többséget, az alkotmányozáshoz szélesebb körű konszenzus megteremtése szükséges. A mai magyar berendezkedésben a frakciófegyelem és a kormányakarat erősebb lehet minden konszenzusra törekvésnél, ezért sokkal több önkorlátozást kell gyakorolni, amikor a kormány az alkotmányozó egyenruháját veszi magára, hiszen lényegében az elválasztott hatalmi ágak egyike kap lehetőséget arra, hogy a többi szabályozásába önkényesen beleavatkozzék.
A hatalom önkorlátozásának igénye hívta életre az Alkotmánybíróság intézményét is, egy olyan Alkotmánybíróságét, amelynek az Alkotmány (Alaptörvény) értelmezése erga omnes (mindenkire kötelező) hatályú, vagyis még az Országgyűlést is köti. Az alkotmányozó hatalom, mint a legfelsőbb hatalom természetesen megteheti, hogy átstrukturál elemeket a hatalmi egyensúlyi helyzetben, egy radikális beavatkozás azonban könnyen az alkotmányos berendezkedés megváltozását vagy eltolódását is jelentheti.”