„De ejtsünk szót azokról is, akik csütörtökön délután, amikor már látszott, hogy bárhová is elindulni nem felelőtlenség, hanem életveszélyes is, emberek ezrei közlekednek az úton feleslegesen, csecsemőkkel, kisgyermekekkel, teljesen felkészületlenül a várható vészhelyzetre, majd pedig felháborodnak, hogy nincs segítség. Mert bizony a fő probléma az állampolgári felelőtlenségben is rejlik. Abban, hogy ő tudja, joga van elindulni, bár esze nincs hozzá, mert minimális gondolkodási képességgel simán otthon maradok. De a magyar az nem. A magyar az elindul, mert… És ne is fejtsük meg az okát, hogy miért indul el bárki, bárhová olyan helyzetben, amikor szinte reménytelen, hogy biztonságban elérje a végcélját. De azért annyit nyugodtan ide firkálhatunk, hogy bizony 89’ óta van így. 89’ óta látjuk pontosan, hogy a magyar azt hiszi, hogy ha joga van, akkor övé a világ. És sokan úgy gondolják, hogy valójában nekik mindenhez joguk van, még akkor is, ha azzal mások jogait sértik, ha azzal mások testi épségét veszélyeztetik. Mert 89’ óta ezt hozta a magyarnak a liberális baloldali ostobaizmus, azt a kurva jogot, amire hivatkozni lehet, és ami mögé bújva bármikor lehet támadni és védekezni egyaránt, mégpedig úgy, hogy a kötelességeink java részét le akarjuk rázni magunkról.
Ez a március 15. ismételten bebizonyította, hogy megérdemeljük a sorsunkat. Megérdemeljük, hogy nem lettünk a balkán Svájca, de még csak normális állam sem, ahol lehet tisztességesen élni. Jól látszik nincs fejlődés, nincs semmi, ami arra mutatna, hogy a magyar kiérdemelne egy jobb világot. Hiszen 89’ előtt ugyanígy meglepte az illetékeseket a rossz idő, csak akkor nem szóltak napokkal előre, hogy jön, így nem is készültek fel rá, ma pedig szinte órára pontosan tudtuk, mikor csap le a vihar, de ennek ellenére nem készültünk fel rá. Semmilyen szinten. A kormányzat tehetetlennek tűnt, az ellenzék még önmagához képest is aljasnak – emlékezzünk csak egy bizonyos augusztus 20-ra több halálos áldozattal -, a katasztrófa védelem felkészületlennek és döntésképtelennek, az állampolgár pedig… Nos, az állampolgár magyarnak. Annak minden bájával és tragikomikumával, hiszen míg akiket menteni kellett bemutatták azt, hogy mennyire felelőtlenül is gondolkodik a társadalom egy része, a másik része valami elképesztő összefogással mentette őket. Minden tisztelet és hála mindazoknak, akik így vagy úgy, de részt vettek a mentésben, ezzel életeket mentettek és reményt adtak arra, hogy talán egyszer eljut ez a magyar társadalom oda, hogy felismerje, a mai politikai gárda és azok szolgái az élet majdnem minden területén alkalmatlanok az ország vezetésére Fidesztől, DK-ig, Jobbiktól E14-ig. Bebizonyították, hogy a magyarság csak önmagán képes segíteni, mert hasznos segítséget nem várhat sem az államtól sem a mindenkori uralkodótól.”