„Amikor XVI. Benedek pápa lett, két hatalmas és egymással szöges ellentétben lévő jellegű nehézséggel kellett szembenéznie.
Egyrészt a katolikus egyház gyors hanyatlásával a fejlett világban, melynek éppen úgy tünete az égető paphiány, mint a nyugati ember látványos elfordulása a kereszténység megannyi fontos tanításától. Ha úgy tetszik, a modernitás és a tradicionális értékek küzdelmét az előbbi látszik megnyerni, legalábbis a közeljövőben. A másik nagy problémahalmaz a fejlődő világhoz kapcsolódik. Ahhoz a rengeteg milliárd emberhez, akik napi problémái még csak össze sem hasonlíthatóak a nyugatiakéval. Itt a katolikus egyház legnagyobb feladata a misszió, annak biztosítása, hogy tanításuk minél több emberhez juthasson el.
A két problémakör közül elődje, II. János Pál pápa utolsó másfél évtizedében, a kommunizmus bukását követően elsősorban a másodikkal foglalkozott. XVI. Benedek azonban úgy érezte, hogy a katolikus egyház hagyományos otthonában, a nyugati világban olyan óriásira nőttek a gondok, hogy neki mint pápának nincs más választása, mint elsősorban erre a problémakörre összpontosítani. Ezért is vette fel a Benedek nevet és fejezte ki reményét, hogy hozzájárulhat a nyugati világ hosszú távú újratérítéséhez.”