Orbán kommunistái

„Tekintet nélkül arra, hogy a vörös csillagos hardcore bolsik lényegében kihaltak, Vajnai Attila jelvényviselése igen kevés embert hoz forradalmi lázba, nácik pedig eddig is felvonulhattak Budapesten, horogkereszt nélkül, bakancsban, gárdauniformisban vagy csak úgy, romákat fenyegetve, melegeket megtámadva. És tekintet nélkül arra, hogy ha ez a kormányzat valóban komolyan vette volna a (volt vagy későbbi, potenciális) áldozatok félelmeit, akkor kiosztja azt a bizonyos két jogállami pofont a gárdistáknak, nem tűr paramilitáris hatalomátvételt Gyöngyöspatán, és nem üzen molinóval a székházuknál, hogy Bayer Zsolt cigányügyi értekezése kvázi kormányálláspont.

Ezek után léphetett a színre Orbán Viktor, aki az emléknapon bejelentette: »amíg egy olyan ember is él Magyarországon, akit a diktatúra jelképét viselők hurcoltak el vagy kínoztak meg, addig az ilyen jelképek tiltásának feloldása nem időszerű, és szemben áll mindazzal, amit az alaptörvény emberi méltóságként határoz meg«. Kiemelés tőlünk, mert a kommunizmus áldozatainak emléknapján Magyarországon véget ért a hatalmi ágak szétválasztása: mostantól a miniszterelnök mondja meg, mi időszerű és mi nem, melyik jelkép sérthet kicsodát, melyik Ab-döntést tartják tiszteletben és melyiket nem.

És persze ő döntheti el, hogy egy Ab-döntés nyomán melyik a feleslegesebb: a döntés vagy az Ab.”