E sztoriban Dávidot Matolcsy alakítja

„Kezdjük azzal, hogy Matolcsy György nem bukott, hanem győztes ember. Bő egy éve még, amikor a világ pénzügyi machinátorai térdre akarták kényszeríteni Magyarországot, egy rozsdás garast nem adtam volna a sikerére. Borzasztó hangulat volt, úgy tűnt, tényleg nincs más út, mint beállni a sorba, nincs más választás, mint követni a pénzügyi diktátorok és azok különféle nagy nemzetközi szervezetekbe beépített ügynökeinek az ukázait, és örülni, hogy luk van a seggünkön. A világosi fegyverletétellel ért fel, amikor Orbán Viktornak be kellett jelentenie, hogy újra az IMF-hez fordulunk segítségért. Aztán egy kockázatos vezércsellel elkezdődött valami. Egy folyamat, amely a miniszterelnöké mellett Matolcsy nevéhez köthető. A vezércsel ugye az volt, hogy bár tárgyalunk az IMF-fel, de csak a mi feltételeink szerint. Mire az érintettek rádöbbentek, hogy csőbe lettek húzva, a magyar kormány egérutat nyert az államcsődre játszó hiénák elől.

Azóta eltelt egy év és két hónap, és ma már nem csak mi, hanem felkent nyugati elemzők is úgy vélik: Orbán Viktor és Matolcsy György győzött, vagy legalábbis sikeres. A Gyurcsány-Bajnai-kormányzat által megduplázott és javarészt a mostani kormányra testált brutális államadósság immár a piacról is finanszírozható, mitöbb, olcsóbban, mint például a tengeri kikötők privatizációjáért és a szociális háló szétszaggatásáért Romániának most odavetett IMF-hitel költsége. Miközben az IMF és a mögötte álló nemzetközi pénzoligarchák lassan kénytelenek beismerni tévedéseiket, és a nemzetközi mentőcsomagokkal megsegített-megzsarolt országok mind a padlóra kerültek, itthon már szó sincs államcsődről, katasztrófahelyzetről. Hiába tervelte ki Veres János, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon olyan ördögien, hogy ők minden feltételt vita nélkül elfogadva felnyalják a 20 milliárd euró IMF-pénzt, el is költik serényen, utánuk az özönvíz, a visszafizetés nagy részével megterhelt polgári-nemzeti kormány meg majd jól belebukik. Aztán jöhetnek a nagy visszatérők, a harctéri szanitécek, a válságkezelő zsenik, és ott folytatják (a pénzszórást), ahol abbahagyták...”