„Mindjárt kezdésként egy elég erős felütéssel találkozhattunk, hiszen megtudhattuk, hogy tavaly több gyerek született, mint az előtte való esztendőben, azaz a »kisbabáknak kedvük támadt megszületni«. Hát hogyne. Nyilván már az anyaméhben csápoltak, hogy ők most szeretnének tündérmesevilágra jönni, most, hogy a múlt sötét erőinek országlását végre felváltotta a NER fényességes birodalma. Csak az a gond, hogy ha a számokat meg a statisztikát nem kezeljük ilyen önkényesen, akkor kiderül, hogy 2006-ban majd tízezerrel több gyermek született, márpedig az mégse lehet, hogy a jövő nemzedéke inkább az öszödi böszmére szavazott volna!
Aztán itt volt a grandiózus jövőt felrajzoló látomás részeként az, a szívemnek oly kedves rész, hogy »több egyetemünket is bevisszük a világ legjobb 200 egyeteme közé«. Mit sem szeretnék jobban, minthogy így legyen, csak hát drasztikus forráskivonások útján még senki sem lendítette fel a felsőoktatás ügyét. Márpedig éppen a látomásos beszéddel egy időben kaptuk a hírt, hogy az ELTE oktatókat készül elbocsátani, nemrégiben a Színművészeti rektora kérte, hogy aki teheti, ingyenmunkával segítsen az intézménynek, stb. 2010 óta több mint 60 milliárd forintot vontak el a felsőoktatástól. És mintha többek között éppen emiatt tüntetnének hallgatók az egyetemeken.
Aztán említhetnénk a kormányfő érzelmileg is nagyon hatásos retorikai futamát, amelyikben oly ékesszólóan rajzolta fel egy erős, független, saját lábán megállni képes ország képét, amelyik harcban edződve védi meg önérdekét »a bankárok és külföldi bürokraták« ellen. Csak hát maga a szónok teremtette le ugyanezeket az idegen elemeket, amiért sohasem találják el a magyar költségvetési hiány egzakt számát, pedig mi azt mindig akkurát 3 százalék alatt tartjuk. Pontosan, ahogy azt a külföldi bürokraták megkívánják.”