Semlegesség és világnézet

„Természetesen mindenkinek jogában és szabadságában áll világnézeti meggyőződését szabadon megválasztani. Az ügyből azért lett mégis üzenettel bíró hír, mert itt az iskola fenntartója úgy tűnik fel, mint amelyik ezt a szabadságot gátolja. Miközben senki fel nem teszi azt a kérdést, hogy egy egyházi iskolának van-e szabadsága és joga ahhoz, hogy munkatársai megválasztásában éljen világnézeti elkötelezettségének jogával és szabadságával? Az egyénnek joga és szabadsága van, az egyházi intézménynek nincs? Holott a hatályos egyházi törvény kimondja: »Az egyházi intézmény világnézeti szempontból elkötelezett, így a felvételnél és a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésénél, fenntartásánál és megszüntetésénél a sajátos identitás megőrzéséhez szükséges feltételek határozhatók meg.« Ezt egyébként az iskola átvételekor a volt fenntartó és az új fenntartó képviselője, valamint a munkavállaló pedagógus – mint akaratukkal egyezőt – aláírták!

Nyilvánvalóan nem kötelező ma egy egyházi intézményben dolgozni. Felteszem, a két tanítónő is szembesült a dilemmával, amikor az iskola önkormányzatiból egyházivá lett. Mégis vállalták, vélhetően munkahelyüket féltve. Nem vagyok álszent: ez érthető a mai munkahely-ínséges világban. Számtalan ilyen esetről tudunk, s amennyire én tudom, az egyházi vezetés soha nem követelte meg, hogy a rendszerváltás után megszaporodott egyházi iskolák alkalmazottai egyből a keresztyén hit bajnokai legyenek. Nem is követelhette, hiszen a hit tényleg a személyiség belső ügye, senkinek a hitét, gondolkodását, meggyőződését nem lehet erőszakosan kicserélni. Ezt a dilemmát a balatonfüredi iskolafenntartó is megértette: nem akarta az utcára tenni a tanítónőket, cserét ajánlott. De azt igen.”