Demokrácia és böjt

„A rossz viszont – mint a társadalmi lét egyetlen valódi és megoldandó kérdése - annál inkább témája a zsidó-keresztyén hagyománynak, amely minden mai hiedelem ellenére közösségi ugyan, de nem nyomja el és nem semmisíti meg az egyén szerepét és felelősségét. Pont ellenkezőleg, az egyénben megjelenő rosszal való folytonos szembesülésre hív. Ennek a szembesülésnek a jeles aktusa éppen a böjt, amely egyszerre közösségi és individualista (persze, nem a szó mai értelmében). Mondhatnánk, kontextuális individualizmus ez, amely éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyénben megjelenő rossz nem maradhat reflektálatlan a közösségi jó iránti küzdelemben. Továbbá arra, hogy az egyén önkritikus és leplezetlen reflexiója a benne munkálkodó rosszra előfeltétele a közösségi jónak. Az egyénnek kell megváltozni ahhoz, hogy a társadalom változzon. Az egyénben megjelenő rossz messze nem csak a magánszféra gondja, hanem társadalmi kérdés.

Talán mondani sem kell, hogy a fenti rövid kis dilettáns elmélkedés nem valamiféle demokrácia-ellenes beszéd. Pusztán csak annyi, hogy a biblikus böjti üzenetnek talán még egy szekuláris demokráciához is lehet köze, már ha a politikai szereplőknek, meg egyáltalán mindenkinek, aki a »jó élet« előmozdításáért küzd, van bátorsága ahhoz, hogy csak egy pillanatra is megálljon, s a másikra mutogatás helyett szembenézzen a rossz benne is működő hatalmával és jelenvalóságával. Mert senki sem jó, csak az Isten.”