Kampány előtt

„A rövid távú gondolkodást, illetve nem gondolkodást erősíti a modern tömegdemokráciák kétségbeejtően szűk és ostoba látóhatára. Ez a látóhatár a következő választásokig tart, és legfőbb mondanivalója a kampány maga. És ettől a szemlélettől nem is várható el a hosszú távú gondolkodás. Ez a szemlélet a tömeg igényeit akarja meghatározni, indulatait felkorbácsolni, majd kielégíti a mesterségesen felkeltett idióta igényeket, és levezeti valahogyan az alantas indulatokat. Ennyi.

Hans Castorp még így elmélkedik a Varázshegyben: »Hogyan függ össze a köztársaság a szép stílussal, vagy az idő az emberiség haladásával, mert ha nem volna idő, nem volna haladás sem, és a világ nem volna egyéb bűzös tócsánál, rothadó pocsolyánál.«

S lám, eltelik néhány rettenetes évtized, és az emberiség haladása kizárólag a technikai haladásra fogyatkozik, az időből pedig a reklámok szlogenje marad. »Nincs idő a fájdalomra!« »Szerezd meg, most, azonnal!« Ez is ennyi. Stewart Brand pedig joggal jegyzi meg: A legnagyobb önzés nem az ÉN. Hanem az én, MOST, EBBEN A PILLANATBAN! A világ pedig olyan bűzös tócsa és rothadó pocsolya lett, ahol plakátokon jelenítik meg a friss levegő illúzióját, ugyanis levegőt venni már valójában nem lehet. Ez Kína rögvalósága. Ekkorát fejlődött az emberiség. S Jared Diamond persze felteszi a másik kérdést is: »Hogyan lehetséges, hogy egy ember vagy egy csoport tudatosan veszélyezteti az egész társadalmat, saját rövid távú érdekeit előbbre sorolva egyrészt a közérdeknél, másrészt akár saját hosszú távú érdekeinél?«”