Házasságot mindenkinek?

„Még ha fel is tesszük, hogy a melegházasság a homoszexuális pároknak megadott »egyenlőség« és a házasságnak nem eleve fogalmi eleme, hogy egy férfi és egy nő közt jön létre; akkor is felmerül egy fontos gyakorlati kérdés: a felnőttek így elnyert »egyenlősége« nem jár-e együtt a gyermekek egyenlőtlenségével? Ha egy jogrendszer megengedi az azonos nemű párok házasságát, akkor a házastársakat megillető jogok teljességét meg kell a részükre adni, így az örökbefogadást is. Ugyanis ellenkező esetben a jogvédők még hangosabban kiabálnák a »diszkriminációt,« hogy mire föl differenciálnak egy jogintézményen belül. (Ehhez már két, formálisan különálló, de tartalmilag alig eltérő jogintézmény létezése is elég: emlékezzünk csak Magyarországon a bejegyzett élettársi kapcsolat bevezetését övező vitákra.)

Valószínűleg csak egy generáció múltán fogjuk megtudni, milyen társadalmi hatásai lesznek annak, ha gyermekek tömegesen nevelkednek fel azonos nemű »szülők« gondoskodása alatt. Melegjogi aktivisták azzal érvelnek, hogy az állami gondozásnál egy homoszexuális pár is harmonikusabb közeget tud biztosítani. Könnyen lehet, hogy ez így van, azonban nem tudjuk, hogy a gyerekek értékrendjére, érzelmi fejlődésére milyen hatással van, ha olyan példa van előttük, amit nem értenek. (Persze ennek a megértetésére is vannak már kísérletek, – például a svéd gender-óvoda – de ezek szerencsére még nem tekinthetők általánosan elterjedtnek.) Az sem egyértelműen bizonyított, hogy a homoszexualitás tanult vagy veleszületett beállítottság-e. Persze lehet arról vitatkozni, hogy egyáltalán rossznak akarjuk-e tekinteni, hogy a meleg párok esetleg nagyobb eséllyel fognak meleg gyereket felnevelni, azonban senkit nem szabadna kisgyermek korától erre »determinálni.«”