„Úgy látszik a kormány-ellenes szerelem tányércsapkodós végének vagyunk épp szemtanúi, egy generáción belüli csendes ellenzéki szövetség végének. Dobhatjuk sutba minden idealista álmainkat, a tiszta és romlatlan lelkű ifjúság őszinte forradalmi dühéről, meg a bázisdemokrácia és alulról szerveződő népi mozgalomról szőtt álmainkról. Már, ha lettek volna ilyenek. Azon érv is csúnyán porba hullani látszik, miszerint a tiszta tekintetű diákok mozgalma mentes lett volna a politikától, pártoktól, hisz »magam láttam az indexvideón ahogy elhajtják a pártembereket a srácok.« A jelek persze sorra mutatkoztak korábban is. Kiderült, valójában ebben a buliban csak a Fidesznek nincs épp aktuális diákvezére, főleg azért, mert a közelmúltig épp Hoffmann Rózsa révén képviseltetette magát a partyn, az, hogy önmaga ellen tüntessen, az meg mégis elég gáz lenne.
A médiában elénk táruló „kis magyar hatvannyolc” tehát korántsem volt már kezdettől sem mentes attól, hogy az ellenzéki pártok valamilyen módon saját javukra fordítsák az eseményeket, és artikulálják abbéli véleményüket, hogy az orbánveszedelemtől csakis ők menthetik meg hazánkat és nem más.”