Dögölj meg, 2013

„A két lehetőség közül a harmadik, hogy az Alkotmánybírák közül mindenki nyugdíjba megy, akit a nemzetközi pénzvilág hazai ügynökei neveztek ki, és helyettük becsületes magyar alkotmánybírókat neveznek ki, közvetlenül a miniszterelnök seggéből vagy a KDNP-ből, ami ugyanaz. Európanemugat!

Ha a világ valóság és valóság volt akkor is, amikor Torinóban Nietzsche, akkor valahol aznap egy ló mesélt a többieknek arról, hogy találkozott egy emberrel. Magyarország nem felejt. Ha egyensúly az egyensúly és egyensúly volt akkor is, elkészült a Torinói ember, lovaknak, fekete-fehérben.

De lesz még Erzsébet-nap, Szilveszter és apró, személyes ünnepek, koszos poharak az alumíniumpultokon, idegen meccsek a tévében, ami ugyan lapos, a képe pont olyan csíkos, mint az Orionnak húsz évvel ezelőtt, amikor Erzsébet még éppen csak elvált, a szilveszteri tévéműsornak csak egyes száma volt, a szabadság pedig éppenhogy rohadgatott. Akkor még úgy tűnt, hogy Lezsák Sándor mindennek az alja, pedig dehogy.

2013 hosszú lesz, nyirkos és perverz szórakoztatóerővel telt, ami nekem még csak-csak, de annak, aki nem politikusok hülyeségéből fon ostort, nos annak semennyire semilyen. Akár egy ázott rongy az olajos tengerparton, de tengerünk sincs, így aztán csak elképzeljük a rongyot, viszont érezzük a szagát. Ezt fogjuk érezni még több mint egy évig. Akárhová megyünk és akárhonnan jövünk.”