Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Tudjátok, mit, Bartus & Co? Tartsatok ti fenn egy stúdiót, infrastruktúrát, internetes felületet.
Hogy régebben kapott támogatást a gyártáshoz? Ha ez bűn, akkor tessék a támogatón számon kérni! Micsoda abszurd követelés, hogy ne éljen vele! Ha lett volna a szponzornak megfelelőbb, azt támogatta volna, nem?
Tudjátok, mit, Bartus & Co? Alapítsatok magatoknak egy másik cipőgyárat! Ki tiltja meg? Mutassátok meg, hogy tudtok ti jobb, szebb, kelendőbb cipőket gyártani! Alkalmazzatok tehetséges munkatársakat, akik olyan modelleket készítenek, amilyet ti akartok. Konkrétan: tartsatok ti fenn egy stúdiót, infrastruktúrát, internetes felületet – de közben nehogy elfogadjatok ám támogatói pénzeket, mert különben azt fogják mások állítani, hogy »elloptátok« a pénzt! Bizonyítsátok be több százezer hallgatónak, hogy a tiétek az igazi, és ha ez sikerül, akkor titeket fognak hallgatni, ti kaptok tőlük adományokat, a ti rendezvényeitekre mennek el és fizetnek be a hallgatók tömegei. Látom, itt már szerveződik is egy támogatói kör, bár nem tudom, ez majd anyagiakban is megnyilvánul-e, és ez elég lesz-e a vállalkozáshoz.
De amíg ezt nem teszitek meg, addig hagyjátok abba egy magánrádió szapulását. Vegyétek már végre tudomásul: senki se kötelez benneteket arra, hogy »a kirakatban lévő cipőt megvegyétek«. Ha nem tetszik, be lehet lépni a rádiós piacra, és kínálni másikat. Hátha ti könnyebben kaptok ehhez frekvenciát a Médiahatóságtól…
Ami pedig a Klubrádiót illeti, hagyjátok, hadd szóljon!”