„A politikai elemzés az ilyen helyzetekre gyakran alkalmazza a játékelmélet egyik ismert alapmodelljét, a gyáva nyúl játékot, melyben a két egymással szemben robogó autó bátorságot demonstrálni akaró sofőrjeinek arról kell döntést hozniuk, elrántsák-e a kormányt. Annyiban a Bajnai-Mesterházy-rivalizálásra is ráillik a modell, hogy lesz majd egy pillanat, amikor eldől, hogy összecsapnak-e, vagy valamelyikük kitér. Ugyanakkor fontos észrevenni, hogy a két szereplő egészen más lehetőségekkel bír. Világos, hogy mindketten vágynak a jelöltségre, de ehhez mások az eszközeik, és nagyon mást jelent számukra az is, ha végül eltekerik a kormányt.
Maradva a metaforánál: Mesterházy nagyon más autót vezet, mint Bajnai. Lehet, hogy utóbbi amúgy kedveltebb sofőr, de a szocialista pártelnök alatt sokkal tapasztaltabb és nagyobb teherbírású kocsi fut. S ami talán még ennél is fontosabb: Bajnainak nincs, nem is nagyon lehet B terve. Ha nem nyeri el a vágyott pozíciót, mi lesz belőle? Vajon ambicionálná, hogy az Együtt frakcióvezetőjeként üljön a parlamentben, esetleg - ha egyáltalán nyer az ellenzék - valamilyen miniszteri tárcát kapjon az új kormányban? Nem hiszem. Mesterházy számára ugyanakkor a B terv sem katasztrófa: ha ügyesen politizál, és időben ránt a kormányon, a szocialista párt vezetője marad. Ez ellenzékben sem tragédia, kormányon pedig kifejezetten kellemes: Bajnai Gordon kormányfőként egy ilyen helyzetben alapvetően lenne rászorulva Mesterházy támogatására, aki a ciklus egy adott pontján akár úgy is dönthetne, hogy maga ül a székébe.”