„Mint látható, semmi bajunk Fekete György elnök vihart kavaró megnyilvánulásával, a szokásos konrádgyörgyözéssel, meg hogy ő fütyül a demokráciára; mi a visszakozást nem értjük. Hogy a botrány kirobbanása után a művészeti akadémia elnöksége közleményben tudatta az elnök nevében is, hogy »ha részünkről születtek is félreérthető vagy félreértelmezhető megfogalmazások, biztosíthatunk mindenkit, hogy szándékunkkal ellentétes bármilyen emberi és közösségi érték megsértése«.
Azért ezt nem kellett volna, pláne így, az elnökkel szemben. Az elnök ugyanis egyáltalán nem volt félreérthető, sőt ennyire félreérthetetlenül ritkán fogalmaznak elnökök, ami hagyján, de ez a közlemény ráadásul aljas támadás is az elnök ellen. Mondhatni, a legteljesebb inszinuáció, hiszen azt sugallja országnak-világnak, hogy az elnök nem épelméjű, nem ura a saját szavainak, nem bírja magát rendesen és pontosan kifejezni, a belőle kiáramló mondatok félreérthetők, nem a szándékát tükrözik, amit mondani akart, következésképp az elnök szellemi fogyatékos, emellett közveszélyes, teljességgel alkalmatlan a funkciója betöltésére, de még az akadémiai tagságra is.”