Tandíj Mikulásra

„Mert hogy afelé a modell felé vesszük az irányt, hogy közpénzből futballakadémiát támogatunk és stadiont építünk, míg a felsőoktatást »önfinanszírozóvá« tesszük, értsd eszement mértékű tandíjat vezetünk be. (Érdekes szócikkek a Fidesz-szótárból: nem-megszorításként aposztrofált megszorítás, az adórendszer átalakítása fedőnevű adóemelés, vagy a képzési hozzájárulás nevű tandíj.)

Nem én vagyok az első persze, aki párhuzamot von a két terület között, de hát végül is arról az alapelvről beszélünk itt, hogy egy kormány milyen prioritásokat lát fontosnak érvényesíteni a közpénzek újraelosztása esetében. Oly sokat elárul egy ország vezetésének stratégiai elképzeléseiről, de erkölcsi értékrendjéről is az, hogy milliárdokat öl a futballba, amely szféra a világon mindenhol üzleti alapon működik, és pénzt von ki a felsőoktatásból, amelyre áldoznak azok az országok, amelyek komolyan veszik a »tudásalapú társadalom« jelszavát.

Én személy szerint támogatnék egy nagyon átgondolt, az ésszerű tandíj ─ vállalható hitel pillérein nyugvó reformot, de ez a mostani intézkedés, minden, csak nem átgondolt, nem ésszerű, és nem is reform. Hanem valami irracionális pénzelvonás, amelyik újratermeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, igazságtalanságot; és fiatalok tízezreit fosztja meg a továbbtanulás lehetőségétől.

Volt politikus, egy bizonyos Orbán nevű, aki 2008 körül látszólag tudta ezt, legalábbis erről tanúskodtak a személyes példa említése okán oly szívbe markolóra hangolt mondatai.”