„A Magyar Művészeti Akadémia azonban szilárdan tartja magát az Alaptörvényben. Ennek megfelelően egyre nagyobb jelentőségre és hatalomra tesz szert a művészeti élet irányításában. Friss hír, hogy az intézmény 2,6 milliárd forint költségvetési támogatást kap, (a Széchenyi Akadémia ezzel szemben évi 12 és fél millió forinttal gazdálkodhat), s mi több: beleszólhat majd a kulturális pénzelosztó rendszerek működtetésébe, a művészeti díjak odaítélésébe, és a nagyreményű egyleté lesz a Műcsarnok meg a Vigadó is. Ennek az intézményi »újraelosztásnak« már meg is van az az eredménye, hogy a Műcsarnok igazgatója lemondott, amin én annyira nem lepődtem meg. Tekintettel arra, hogy az általa nem oly régen összehozott, nagy visszhangot kiváltott Mi a magyar? c. kiállítást Fekete »rapid« György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke »nemzeti blaszfémiának« nevezte, a kettőjük harmonikus együttműködése elég nehezen lett volna elképzelhető.
És itt álljunk meg egy pillanatra. A Mi a magyar? az utóbbi évek legizgalmasabb – bizonyos szempontból valóban provokatív – kiállítása volt. (...) A Magyar Művészeti Akadémia elnöke viszont semmit sem értett meg a kiállításból. Ami azért elég sokat előrevetít abból, hogy milyen szellemben is fogja az MMA az egész művészeti életet befolyása alá vonni. De ha ez nem volna elég, a minap nagyon tanulságos interjút lehetett hallani az elnök úrral, amelyben tulajdonképpen az Akadémia alapelveit fejtette ki. A tagsághoz a művészi életmű mellett »átlagon felüli közéleti érdeklődés«, valamint »egyértelmű nemzeti érzés« szükségeltetik. Amivel egyáltalán nem lenne baj, ha nem tudnánk, hogy ez az ő felfogásában vélhetőleg valami magyarságteljesítményt jelent, amit majd nemzeti színűre mázolt rőffel fognak mérni.
Ezen felül kiderül ebből az interjúból, hogy az elnök úr nagy ívben tesz állam és egyház elválasztásának elvére, a modern demokráciák egyik fundamentumára, ami logikus, hiszen, mint mondja: ő »fütyül erre a demokráciára« is, mert hogy ez liberális.”