„Sajnos a rendszerváltozás utáni Magyarországon a kereszténységhez való viszonyt a történeti kereszténység emlékeihez való érzelmi viszony tematizálta, s ez a körülmény brutális módon leszűkítette az európai kultúrtörténeti múlt horizontját. Ekként válhatott a hagyományhoz való érzelmi viszony a politikai törésvonalak egyik legfontosabb elemévé.
Holott, állítom, a zsidó-keresztény hagyománynak mint a mai Nyugat összefoglaló kulturális keretének a tematizálása nem feltétlenül jobboldali-konzervatív privilégium. Sajnálatos módon azonban erről a bal/liberális oldalnak semmi mondanivalója nem volt, mintha bizony évezredes folyamatokat egy tollvonással meg lehetne szüntetni, vagy akaratlagosan figyelmen kívül lehetne hagyni. Holott a mai nyugati értékközösség alapvető elvei éppenséggel megfogalmazhatók lennének zsidó-keresztény-biblikus alapokon is. Mi több, abból származnak. Honnan máshonnan?”