„Mi vagyunk a renegát? Már excuces Bruxelles, de hányan teljesítették a 3 százalékos hiányt? Igen, a 27-ből. Nem hallom, lehetne még egyszer?
Miért sajnáljátok annyira a bankokat, a biztosítókat, a telefonos meg energiás cégeket? Jártatok valaha az irodáikban? Tényleg őket sajnáljátok, és nem azt az apát és anyát, aki huszadika után már nem tud sajtot venni a margarinos kenyérhez? Van szívetek, amikor azt mondjátok, utóbbiakat kellett volna szívatni most is?
Higgyétek el, a beszerzésen elnyert pénzt itthon költik el. És nem másik magyarhoz, hanem Németországba, Ausztriába, Oroszországba menne különben ez a sok forint. Nem lopjuk! Hanem éppen hogy megtartjuk. Itthon, nekünk.
Volt itt már kormány, amelyik az ellene tüntetőket úgy babusgatta, mint mi a diákokat? Elmondtuk, hogy aranyosak, hogy hadd csinálják, és szinte mindent megadtunk nekik. Otthon ha fele ennyit feleselnek, már ment volna a tasli.”