Székely-magyar fészbuk dzsenerésön

„Két nap alatt nézettségi rekordot döntött erdélyi magyar berkekben a YouTube videómegosztó portálon egy, a kolozsvári, húszas éveik legelején járó fiatalok által készített klipp, a »Fészbuk dzsenerésön: Az Utolsó pecsét«. Nem véletlenül. Ezek a gyerekek, egy kampány kellős közepén, a cél előtti utolsó métereken rukkoltak ki egy olyan zenébe foglalt szöveggel, amelyre érdemes több szót vesztegetni, mint dicsérni vagy lesajnálni azt, mint teszik azt sokan a különböző kommentekben.

Ez a dal üzenet. Egy nemzedék, ha úgy tetszik, igenis a Facebook generáció üzenete nemcsak a politikusoknak, hanem, azt hiszem, az egész romániai magyar társadalomnak. Vagy segélykiáltás.

Hasonló korú gyermekek szülejeként merem leírni, hogy nem egyedi életérzést fogalmaznak meg a klipp alkotói, hanem igenis nemzedékit, amikor azzal fenyegetőznek, hogy ha a politikusok nem figyelnek rájuk is, lehet, hogy ez lesz az utolsó pecsét, lehet, hogy elmennek az országból, de lehet, hogy csak egyszerűen nem mennek többé szavazni. Az antipolitikusnak tűnő zeneszám valójában egyáltalán nem az, és minden lázadása ellenére arról az etnikai fegyelmezettségről is szól, amely ebben a generációban is benne van.

(...)

A székely-magyar ifjúság is keresi a helyét, keresi a hangját, és keresi azt, akire azt a bizonyos pecsétet nyugodtan ráütheti. Az érettük folyó versenyt pedig nem az fogja megnyerni, aki hangosabban hirdeti a székelyföldi autonómia szükségességét, vagy fülbemászóbb a kampánydala, hanem az, akinek lesz bátorsága szimbolikus teremtett világunk fölé helyezni a való világot. És ebben (is) az RMDSZ áll nyerésre, ha az egyre durvuló magyar-magyar iszapbirkózásban képes lesz megtartani saját arcát, hangját, nem pedig az ellenfél fegyverével – hangos magyarkodással, székelykedéssel – próbálja meg legyőzni azt.

Mert akkor félő, hogy tényleg ez lesz az utolsó pecsét.”