„A rezsicsökkentés egy szent tehén” – Nagy Attila Tibor szerint ezen múlhat Magyar Péter sikere
Az elemző az Indexnek nyilatkozott.
Komoly politikai analízis mégsem magyarázhat meg mindent a világon Orbán mértéktelen, démoni gonoszságával, amely a magyar demokrácia elháríthatatlan végzete volt, amelyből tehát semmiféle tanulságot nem lehet levonni.
„Kuncze Gábor pedig »önmagával azonos, és nem Horn Gyulával, nem Fodor Gáborral, és még csak nem is Kóka Jánossal, és végképp nem egy konkrét történelmi helyzettel, amelynek néhány évére, a 2002–2010-es időszakra, Orbán nyomta rá letörölhetetlenül a bélyegét«. Ezek – bocsásson meg – borzalmasan felelőtlen mondatok. Kuncze az ember, aki ott se volt, akinek nincsen köze sem Horn ciklusához, akinek a belügyminisztere volt, sem a 2002 és 2010 közti időszakhoz, amelynek nagy részében frakcióvezető és mindhárom ciklusban az SZDSZ erős embere, akinek döntő szava volt abban, merre menjen a párt. Ez a mondat Navracsics Tibort idézi, aki azt mondta az ATV stúdiójában, hogy ő nem a kormány, hogy a kormány döntését indokolja – ő éppen csak az egyik kormánytag és a miniszterelnök helyettese. Sajnos maga Kuncze is valami nagyon hasonlót mondott, azt tudniillik, hogy az utolsó két ciklusban nem volt kormánytag, úgyhogy semmi köze ahhoz, ami történt. Az ész megáll. A felelősségvállalás hárítása az a mondat is, hogy a 2002 és 2010 közti évekre is Orbán nyomta rá a bélyegét, és nem az MSZP. Orbánnak megvan a dicstelen szerepe abban a történetben is, de komoly politikai analízis mégsem magyarázhat meg mindent a világon Orbán mértéktelen, démoni gonoszságával, amely a magyar demokrácia elháríthatatlan végzete volt, amelyből tehát semmiféle tanulságot nem lehet levonni.
Szerintem sem okos vagy hasznos dolog arról beszélgetni, ki miért és mennyire felelős személyében, valóban nem ez az érdekes, ahogy természetesen nem igaz az sem, hogy mindenki, aki tagja volt a politikai osztálynak, egyformán felelős a jogállami ethosz hiányáért, eltűnéséért. Magyar Bálint pártpolitikusi szerepe igencsak problémás, oktatási miniszterként viszont komoly eredményei is voltak, Bozóki András kultúrpolitikai programjánál pedig alig is tudnék vonzóbbat elképzelni. Mindazok a strukturális problémák azonban, amelyeket elsoroltam, ettől még strukturális problémák maradnak, és meggyőződésem, hogy számbavételük nélkül nem érthető, hogyan jöhetett létre az orbánizmus. Amennyiben ezt nem vagyunk hajlandók tisztázni, hiába győzzük le Orbánt, bármikor újra visszatérhet. Ő vagy más autoriter vezetőjelölt, efféléből igazán nincs hiány.”