Ősellenségünk, a szlovák tokaji

„Hogy az egyébként jogos felháborodással vegyes tájékozatlanságból és a hamis mítosz agyakra ereszkedő ködéből milyen röhejes dolgok bukkanhatnak elő: az interneten kezdett terjedni a sajtóhírek után egy képecske, rajta egy magyar és egy szlovák tokajis palack, alatta nagybetűs felirat: »Mától ilyet nem veszek!!« Aha. Nem lesz nehéz betartani a bojkottot, mert szlovák tokajit itthon még senki sem ihatott, egy palack nem került forgalomba soha.

A másik dolog: a képecskén a »valódi hazait« szimbolizáló fotó egy olyan tokaji borról készül, ami egymaga többet ártott Tokaj jó hírének, mint amennyit a legeslegrosszindulatúbb szlovákiai termelők tudnának a következő száz évben, ha minden erejüket beleadják. Egy borzalmas, pocsék bor, amelyik minden hazai hatóság engedélyével, minden védjegyet, eredetvédelmi jelölést szabályosan használva került forgalomba. (A céget nem említem, legutóbb hat éven át pereskedtem egy hasonló megjegyzés miatt, végül Strasburgig kellett menni, hogy igazam legyen.)

Csúnya és visszaélésszerű a szlovák viselkedés, de ha akarnak sem tudnak akkora kárt okozni, mint amekkorát mi, magyarországi magyarok okozunk folytatólagosan, nyereségvágyból, üzletszerűen – saját magunknak. (...) Tokaj-Hegyalja termelőinek nyolcvan (de lehet, hogy inkább kilencven) százaléka botrányosan rossz bort készít. Selejtet. Hiába az egy-két tucatnyi zseniális és világszínvonalú borászat, komoly borvidék nem válhat Tokajból, amíg ez a helyzet. Ennek tudatában rettegjünk a borászati kisantant fogcsattogtatásától.”