Folytassa, Orbán!

„Haza érkezvén Brüsszelből a Nemzeti Konzultáció körlevele fogadott. Jó ötletnek tartom, hogy az eredményeket is közlik velünk, gondolom azokkal, akik részt vettünk benne. Jobban örültem volna, ha a 700 ezernél sokkal többen írják meg a véleményüket, s butaságnak tartottam az ellen kampányt. Ha egy párt vagy más szervezet arra biztatja híveit, hogy ne írják meg véleményüket bármiről, az azt jelenti, hogy nincs nekik. Pedig ezekről a kérdésekről lehetne véleményük. Azt gondolom, hogy e körlevél olvasói is megkapták ezt a levelet, részletes ismertetése tehát felesleges.

Néhány válasz azonban meglepett, most ezekről szólok.

Elutasították a válaszadók a nyugdíj mellett továbbdolgozók kedvezményeit. Azt hittem, hogy reflexszerűen behúzzák a nyugdíjasok számára kedvezőbb feleletet. Nem tették, talán azért, mert úgy vélték, adjunk több esélyt a fiatalabbaknak.

Kiálltak viszont a minimálbér folyamatos emelése mellett, holott a média erőteljesen közvetíti a munkaadók ellenvéleményét.

Nem meglepetés, inkább jólesően vettem tudomásul, hogy a közművek profitmentes működése, köztulajdonba vétele elsöprő, 93,4 százalékos támogatást élvez. Az elmúlt húsz év e téren nem győzte meg az embereket, engem sem, a magántulajdon és a verseny előnyeiről.

Naponta jönnek kétségbeesett levelek a devizahitelesek problémáiról. A kérdés nagy teret kap a médiában, mégis hajszállal több mint 50 százalék véli úgy, hogy többet kell tenni értük, s 38,3 % szerint elegendő, amit eddig kaptak.

Ugyancsak meglepően sok, egy harmad, az a tábor, amelyik szerint az állam ne tegyen különbséget a napi fogyasztási cikkek és a luxuscikkek adóztatása között. Igaz, 52,5 százalék meg igeneli ezt a megkülönböztetést. Többre számítottam.

Ezek az én meglepetéseim. Egészében véve azt tapasztaltam, hogy a kormány törekvéseit hol 90, hol 50 százaléknál többen támogatják.

De ez csak 700 ezer ember, mondhatja valaki. Igen. Éppen hétszázszor több, mint egy közvélemény-kutatás.

Mondhatjuk tehát a régi filmsorozattal: Folytassa Orbán!”