Az ellenzék öngyilkossága

„A Bajnai-féle Együtt 2014 (bár az elmúlt  napok fejleményeinek ismeretében a Külön 2014 talán találóbb elnevezés lenne) »elődje«, a Haza és Haladás alapítvány korábban terjedelmes elemzésben jelezte, hogy érti a problémát. Ugyanakkor azt a dilemmát nehéz feloldani, hogy miért tart Bajnai igényt az ellenzék egységes miniszterelnök-jelölti pozíciójára úgy, hogy például az MSZP társadalmi támogatottsága – dacára a megkérdőjelezhető módszertannal készült Medián-mérésnek – egyelőre magasabb, mint Bajnai mozgalmáé. Persze tudjuk, hogy az új választási rendszerben kizárólag az összefogás lehet eredményes stratégia, hiszen egyéni körzeteket nyerni és számottevő töredékszavazatra szert tenni most már kizárólag közös lista állításával vagy arról szóló megállapodással lehet, hol ne indítson jelöltet egyik-másik demokratikus ellenzéki párt.

Az LMP pedig mindeközben az önfelszámolás rögös útjára lépett. Nem azért, mert elutasítja Bajnai »halálos ölelését«, azért meg pláne nem, mert meg szeretnék őrizni az önállóságukat. Az LMP két okból válik hónapokon belül előre megjósolhatóan jelentéktelenné. Az első ok magától értetődő: az párt ugyanis a hétvégén világossá tette, hogy a kormányváltást másodlagos célnak tekinti, amit az elkötelezett tagság nagyobb része (összesen alig 700 emberről beszélünk!) lehet, hogy üdvözlendőnek tart, de a zöldek szavazóinak többsége biztosan másképp lát. A második még súlyosabb: az LMP 2012-re pontosan ott tart megosztottságban, ahol az SZDSZ megszűnését megelőzően. Egyszerűen nincs értelme döntést hozni semmiről, ha a párt kisebbségben maradt szárnya képtelen elfogadni azt, és az egységnek még a látszatát sem sikerül felmutatniuk. Az LMP-t nem a kongresszus Bajnai-ügyben hozott határozata, hanem a belső megosztottság fogja lenullázni.

Meglepő módon az egyetlen ellenzéki szereplő, aki felfogta a választási rendszer fontosságát és ennek megfelelő súlyú politikai tettre (az egyébként döbbenetesen ripacs éhségsztrájk-akcióra) ragadtatta magát, Gyurcsány Ferenc volt. Belőle viszont teljességgel érthető módon a többi ellenzéki párt nem kér. Gyurcsány ugyanis még mindig a legnagyobb mozgósító erő jobboldalon, ráadásul a középen álló szavazók bizonyos része is inkább lenyeli a tollát, minthogy Gyurcsányra szavazzon vele.”