Itt putyinista fejedelemség épül

„Miért beszél múlt időben erről a korszakról?

Mert ez a korszak 2010. április 11-én lezárult. Ez a húsz év a történelemkönyvekben úgy fog szerepelni, mint a zavaros átmenet időszaka. Ma már azonban a demokráciának vége van, mármint abban az értelemben, ahogyan a demokráciáról húsz éven át beszéltünk. Ami egyébként sosem volt demokrácia, csak négy évenként váltakozó önkényuralmak korrupt rendszere.

Most pedig már nem fog négyévente változni az önkényuralom?

Nem fog. Magyarországon a régi értelmében megszűnt a politika. Itt most egy putyinista fejedelemség épül. Azt már tudjuk, hogy az előző húsz éves rendszer úgy megbukott, mint a szar. Azt pedig majd meglátjuk, hogy ez a fejedelemség hogyan fog működni. Az azonban biztos, hogy el kell jönnie annak a pillanatnak, amikor az úgynevezett budapesti liberális értelmiség felhagy a vernyákolással, hogy az ő személyes ízlésének vajon megfelel-e a rendszer.

Arra ment rá az elmúlt húsz év, hogy igazodási pont volt ez a pesti véleményformáló értelmiségi kaszt, amelynek volt egy esztétikai, és ismétlem: szigorúan esztétikai igénye a rendszerrel kapcsolatban. Mert ő, a pesti véleményformáló értelmiségi tizenöt évig tanulta, meg látta nyugaton, hogy hogy működik a jó rendszer, és ha Magyarországon ez a rendszer nem olyan, mint az, akkor ő minek tanult, meg minek utazott, meg írogatott erről annyit?

A rendszert tehát nem működőképessé, hanem az ő esztétikai természetű igényeiknek megfelelővé akarták tenni. Mindeközben tapsolva asszisztáltak eleinte az energiaszektor, később a fél ország eladásához, arra ugyanis nem volt illemkódex. Az mehetett a levesbe, csak az Alkotmánybíróság jogköre nehogy sérüljön! Ez a rendszer bukott meg, ez a húsz év zárult le.

Az elmúlt egy-két évben többen bejelentkeztek a politikába arra hivatkozva, hogy rendkívüli idők vannak, meg kell menteni a demokráciát. Ellenük az az egyik fő kritika, hogy miért csak most, az Orbán-érában tűnik fel nekik, hogy itt évek óta egy országát elárult, önmaga fenntartására szakosodott, végtelenül cinikus elit kufárkodik a kiüresedett demokráciával.

Pontosan. Vajon ők 2006-ban nem érezték azt, hogy rendkívüli idők járnak? Az akkori botrányból két párt született: a Jobbik meg az LMP, mindkettő azzal az üzenettel, hogy az MSZP meg a Fidesz legyenek szívesek, fogják meg egymás kezét, és tömött sorokban húzzanak el az anyjukba! Az ország rossz szellemeit az egyszerűség kedvéért hívjunk Orbán-fóbiásoknak meg Gyurcsány-fóbiásoknak, ők azok, akik miatt itt tartunk, akik ilyen elborultan pártos, elvakultan ideológiai alapon "politizálnak".

Pedig valójában nem is ideológiai háború ez, hanem történelmi és családi sérelmekkel terhelt emberek generációkon átívelő, nyilvános pszichoterápiája, akik a nagypapa auschwitzi elgázosítását akarják valahogy helyrehozni azzal, hogy Orbánoznak, vagy épp a másik nagypapának a Recskre való internálását bosszulják meg azzal, hogy a Gyurcsányt mocskolják. Ez egy közösségi misztériumjáték, nem lehet vele mit kezdeni.

Ezek az emberek országrontók, mert az ország helyzete, vagy akár a Fidesz, akár az MSZP csupán projekciós felület nekik. Valójában a saját pszichés defektusaikat projektálják ki, és azt hazudják, hogy ez a magyar politika. De ennek semmi köze nincs a politikához. A politika szó nem ezt jelenti. A politika az országról szólna, csakhogy ezek az emberek nem tudják saját magukat félretenni, és csak az országról beszélni, róluk szól az egész sztori, az ő traumáikról, az ország pedig csak egy romos terepasztal, ahol ők a saját személyes sérelmeiket ledolgozhatják.”