Vissza a zűrzavarba

„Ha majd ők, a derék szocialisták visszatérnek a kormányrúdhoz, akkor lesz minden olyan »szép« és »jó«, mint volt azelőtt. Azt, hogy valójában ez a szép és jó mit jelent, természetesen nem fejtették ki, Mesterházy csak annyit mondott, hogy »több évtized magyar pedagógiai progresszióját rúgta fel Orbán Viktor«.

Helyben vagyunk.

Alapkérdés ugyanis, hogy MSZP-program nem készülhet »orbánviktorozás« nélkül. És az is, hogy a szocialisták – (jog)elődeikhez hasonlóan – jelszavakba csomagolják a tennivalókat. Távoli álmokat kergetnek, amelyek meghaladják, felülmúlják az eddigieket. Az, hogy közben valójában mi történik, mellékes, a lényeg az »esélyegyenlőség«, a »progresszió«, a »kompetencia« – ezektől a hívószavaktól persze a normális embernek feláll a szőr a hátán. Mert a legtöbben »csak« rendet és nyugalmat szeretnének az iskolákban. S valami effélére vállalkozott a Hoffmann Rózsa vezette oktatásirányítás is. Az államtitkár és munkatársai ráadásul menet közben szembesülhettek azzal, hogy a gondok sokkal nagyobbak és mélyebbek, mint gondolták. Rendet tenni, építkezni köztudottan sokkal nehezebb, mint a liberalizmus nevében elvetni az osztályzást, a számonkérést, mellőzni a fegyelmet, kiiktatni az értékeket és a tudást.

Hoffmann Rózsáék az egész közoktatásra kiható átszervezéseket próbálnak levezényelni, s ez kétségtelenül hibákkal is jár. Sok a feladat, kevés az idő, nagy a baj.”