Jön a harmadik ipari forradalom?

„Az ipari forradalmak feltétele mindig az új kommunikációs lehetőségek és új energiaforrások együttes jelentkezése volt. A 19. században ilyen volt a gőzenergia, a vasút, az oktatás és nyomtatás együttese; a 20. század elején pedig az olaj, a motorizáció, a telefon, és a rádió. Mára egy új forradalom technológiai feltételei is beértek: az internet és a megújuló energiák. Elméletileg minden adott ahhoz, hogy az emberek, a családok, a munkahelyek, a közösségek önellátók legyenek, és energiafölöslegeiket az intelligens hálózatokon keresztül megoszthassák egymással. A vízió gyönyörű: tiszta energia, a szükségletekhez igazodó termelés, sok-sok új munkahely és a központi rendszerektől megszabadító, decentralizált hálózati szerveződés, vagyis az agresszív nemzetállamok és nemzetközi monopóliumok alkonya.

Az ipari forradalmak kezdeti lökést, a nemzetállamok részéről tudatos aktivitást feltételeztek. A soron következő ipari forradalom feltételeit is egy időben és összehangoltan kell megteremteni, az épületek új energiára való átállításától a megújuló energia technológiáinak elterjesztésén és az intelligens hálózatok kiépítésén át a járműpark teljes átalakításáig. Ehhez szabályozók, ösztönzők, pénzügyi megoldások szükségesek. Rifkin, ez az eltévedt amerikai az Európai Unióban bízik, ahol a kellően széles gazdasági tér (belső piac), a központ tudatossága és az együttes cselekvés lehetősége is együtt vannak. Sőt, már programok is készültek (pl. Road Map for Moving to a Competitive Low Carbon Economy in 2050). »A kérdés ezen a ponton az, hogy az új vízió és a sok munkával kidolgozott szakértői munkaanyagok hogyan tudják megnyerni az európai polgárok és a nemzetközi befektetői közösség fantáziáját.«”