A főpolgármester, aki most már rendre végtelenül egyszerű gondolkodású, igazi, ősbalos szemléletű vezetőként mutatkozik meg a nyilvánosság előtt, súlyos dilemma előtt áll.
„Mindenesetre a főpolgármester, aki most már rendre végtelenül egyszerű gondolkodású, igazi, ősbalos szemléletű vezetőként mutatkozik meg a nyilvánosság előtt, nyilván súlyos dilemma előtt áll, elvégre a legkedvesebb pártjának frakcióvezetője implicite nem kevesebbet állított a kormány hírügynökségén keresztül, mint hogy a főváros változatlanul trágyadomb, a korábbiakhoz képest semmi se változott, s egy gyanús harmincezres vacsoraszámla teljesen szabályosnak minősül, mondhatni semmiség.
Tavaly még arról cikkezett volna az ember, hogy ennyire azért még egy városházi frakcióvezető sem lehet hülye, hacsak nem provokátor, mára viszont eljutottunk oda, hogy az országos vezetők után már, lám, egy közepes képességű potentát is megengedheti magának, hogy rezzenéstelen arccal, amúgy tárgyszerűen vágjon bármit a közvélemény képébe, sőt a saját választói arcába, azok úgyse tehetnek semmit.
Ne lepődjünk meg, ha hamarosan személyesen a főpolgármester hívja majd vissza Hagyó Miklós ex-alpolgármestert a trágyadombra, főleg, ha a jelenlegi tempóban dőlnek meg ellene a vádak, személyzeti vonalon pedig felkészül a százmilliós Szalainé; ekkora összeg szinte már aprópénznek számít.”