Zsozsó a hálóban

„Tulajdonképpen kifejezetten szerencsés a csillagok együttállása. Mert mi van, ha egy despota, ó elnézést, ha egy népe által hőnleg szeretett bölcs vezető éppen a csillagok iránt érez olthatatlan vonzalmat, képzeletét a végtelen tér babonázza meg. (...)

Már csak azért is, mert egy igazi vezér úgy érzi, kinőtte ő már a földi lét visszahúzó kereteit, néki csak a kozmosz határtalansága, a beláthatatlan tér kínálhat méltó perspektívát. Amiért is az űrkutatás a hobbija. S akkor mi a vas és acél országa helyett az űrhajók és fúziós rakéták országa lennénk, a GDP egyre nagyobb hányadát fordítanánk mindenféle űrprojektekre, Hortobágyon a világ legnagyobb űrbázisa létesülne, Kecskemét főterén kilövőállomás, a NASA tudósai irigykedve lesnék a magyar űrcsodát, és a legbölcsebb vezető nagy álma válna valóra, ahogy a Mars felé száguldva űrhajója fedélzetéről visszapillantana erre a koszlott sárgolyóra. (...)

A legpontosabb értékmérője annak, hogy egy ország milyen mélyen trappolt már be az autokrácia dzsungelébe, az az, ha megnézzük, a vezetők mennyire gátlástalanul hódolnak saját hobbijuknak köz-, illetve állami pénzen. Azért, mert megtehetik. És azért tehetik meg, mert nincs felettük kontroll. És azért nincs, mert gondoskodtak róla, hogy ne legyen, ne lehessen.

Nálunk a futball a „fejedelmi” passzió. Ömlik is bele a pénz számolatlanul. A legbölcsebb vezető szülőhelyén például csodaszámba menő projekt valósul meg, egy futballstadion varázslódik elő a semmiből. Szép emlékműve lesz ez a RENDSZERnek. Van annak hagyománya, hogy az imperátorok, vallási elöljárók önmaguk nagysága előtt hódolva lenyomatot hagynak a történelemben; van, ki piramist, van, ki templomot építtetett, a mi uralkodónk futballstadiont.”