„Kollégák! Ismeritek a jelmondatomat. Ha a hazaárulásban dagonyázó liberbolsi sajtó nyüszít, akkor mi biztosak lehetünk benne, hogy jól végeztük a munka dandárját. És most aztán vonyított a liberós-biberós médiákos hazugsággyár. Mit vonyított, egyenesen halálhörgött. Mert hogy mi erőfeszítést és a munka verejtékét nem kímélve megfutamítottuk a gaz ellenséget. Mert a mi csapatunk sikerének következménye, hogy az IMF szipolygruppja elmenekült a mi drága hazánkból. Idén már nem vérszív tovább.
Naná, hogy a liberálvörös ferdítésvirmanok szűköltek, hogy mekkora baromságot meg felelőtlenséget csináltunk azzal, hogy hirdetések eszközével lepleztük le az IMF uzsorás természetének lényegét. Ebből is látszik, hogy micsoda ászok vagyunk. Ezt az akciót tényleg csak a legnagyobb sikeresség hangján könyvelhetjük el magunknak. Hiszen megmondta a mi bölcs vezérünk, hogy az nem képezheti az elfogadás tárgyát »hogy idegenek kormányozzák a magyarokat, ahogyan az sem, hogy EU-s intézmények tiszteletlenül bánjanak velünk.«
És a mi csapatunk, akik a kommunikációs harc nehéz frontján tartjuk a frontot nap mint nap, most győzelemre vitte a zászlót és hozzájárult ahhoz, hogy a magyar becsület idegenek általi sárba tiprásának véget vessen. Sziszegett az IMF nevű piócahad, hogy ők ilyet még nem láttak, hogy jönnek tárgyalni és belefutnak egy ilyen kampányba. Ők, kollégák, úgy mondták, hogy nívótlan kampányba, de ezt csak a sértettség indulata mondhatja egy olyan professzionális projektumra, mint a miénk. De a megérdemelt siker kiélvezése ellenére sem ülhetünk az elégedettség babérjain. Fokozni kell a tevékenységünk színvonalát.”