Az LMP feloldhatatlan dilemmája

„Nem kérdés, hogy Bajnai coming outja megbolondította az egyébként meglehetősen savanyú narancsvidéket, hozzá képest határozza meg magát mindenki, aki él és mozog a hazai politikában, egy picit még a Fidesz is. Másfél év van a választásokig, de annyira zsizseg a közélet, mintha két hét múlva zárulna a regisztráció. Az LMP őrült dilemmába került, és hároméves fennállásuk legnagyobb kihívása elé néznek. Olyan fojtásban vannak, amiben bárhogy választanak, rosszul járnak. Ráadásul a róluk szóló pozitív forgatókönyvek száma a nulla felé konvergál, igaz erről talán ők tehetnek a legkevésbé, bár vitathatatlanul ők is követtek el hibákat.

Az LMP akcióterve állítólag az volt a ciklus további részére, hogy civilek, balosok, kiábrándult értelmiségiek és jobboldalak az ő gyámkodásukkal kerülnek szinergiába. Kapcsolatot alakítottak ki a Millával és a Szolidaritással is, azonban Bajnai visszatérése úgy érte őket, mint egy arculcsapás. A jelenlegi Együtt 2014 mozgalom pontosan az, amit az LMP is szeretett volna, csak hogy a szövetség egyelőre nélkülük áll, a legkisebb parlamenti párt pedig még olyan helyzetben sincs, hogy feltételeket szabjon Bajnaiéknak. A Jávor Benedek frakcióvezető által készített akcióterv elpárolgása enyhén szólva is kudarcnak nevezhető, ráadásul téves helyzetértékelésről is árulkodik. (...)

Nehéz lesz megmagyarázni a választóiknak és elfogadtatni november 17-18-án a pártkongresszussal, hogy miért fordulnak rá egy olyan pályára, amelyen potenciálisan Bajnai nyomhatja a gázt, az MSZP az anyósülésen tekergeti a rádiót, ők pedig vagy hátul középen ülnek, vagy a csomagtartóban. Ez biztos, hogy nem az, ami a saját elveik szerint belefért volna korábban. Persze, sok politikusuk most is azt érzi, hogy nem fér bele, de lépni kell és egyik opció sem tűnik túl bíztatónak. Pedig lehetne más, mármint az LMP. Az Országgyűlés toronymagasan legkidolgozottabb programjával rendelkező törpepárt komoly, szociológusokból és közgazdászokból álló holdudvarral rendelkezik, ám a párt elképzeléseinek esszenciái azonban elvesznek a több száz oldalas tanulmányokban, pedig gyakorlatilag a teljes magyar lakosság számára kínálnak olyan alternatívát, mint amilyen, mondjuk, Dániában virágzik.”