X-faktor-bébik

„Professzionális kiállítású műsort látok, amely - a színpadtechnikától a műsorvezetőn át a zsűritagok összetételéig - szinte minden részletében tökéletes, csak épp az egész értelmét nem találom. Hogy a pénzbehajtáson kívül mi végre is a program? Kit is keresnek a nézők és a zsűritagok? Mert ha a tehetséget, akkor miért kell hétről hétre végighallgatni az ötvenedik évén már túljutott, önmagát még mindig kereső rockert, a popsztár szerény képességű fiát vagy az operettszínház már jó ideje felfedezett, sőt alkalmazott ifjú bonvivánját? Mivel magyarázható a jelenlétük? Mivel indokolható a maradásuk?

Értem én, hogy beszavazzák őket. Szombattól szombatig, reggeltől hajnalig dőlnek az emelt díjas hívások. (Egyszer él a magyar.) Csak azt nem, hogy mit jutalmaznak hívásaikkal, a kocsikkal, a wellneshétvégével felbiztatott nézők. A célt ugyanis jótékony homály fedi. A kérdésre adott hivatalos válasz, hogy az X-faktort kell kutatni a versenyzőkben. Ami, ugye, bármi lehet. Vagy akármi. Valami vagy semmi. Ezért aztán számonkérhetetlen.”