Miért nem vonultak ki?

„Mint az köztudott, a Jobbik egyik felejtésre ítélt politikusa szerint itt lenne az ideje felmérni, hány zsidó ül a parlamentben és a kormányban. Nyitott kapukat dönget, mert párttársai, illetve azok barátai, aktivistái és hálói már évek óta alaposan dokumentálják a neten, hogy ki milyen származású, úgy tűnik a képviselő már az érintett hatóságok bénultságát hűen tükröző, betiltásra »érdemes« több mint mélymagyar adatbázisokat sem olvassa. Lehet, már nem is frissítik őket, és csak aktivistáinak akart üzenni, hogy jó lenne felpörgetni az oldalakat. Hiába, minden energiát elviszi a közpolitika-csinálás – bár Dúró Dóra most éppen nem dolgozik PhD-ján, viszont ha elkészül, biztos korszakos jelentőségű munka lesz –, illetve a felvonulás-szervezés. (...)

Nézik, mint ma a demokrata ellenzéki képviselők a laptopjukat, amikor Gyöngyösi javaslata elhangzott. Tenni egyik se bír semmit. Egyik nem tud betiltani, a másikban annyi reflexió nincs, hogy legalább a büféig kimegy tiltakozásul.

»Kivonulni a parlamentből? Orbán után? Olyannak lenni, mint ők voltak ellenzékben?« – kérdezhetné egy politikatörténetben jártas, de szimbolikus politikában járatlan ellenzéki. Igen, pontosan azt, kivonulni.

És ezen az elmaradt üzeneten, szimbolikus, de politikával telített gesztuson még az sem fog majd segíteni, ha holnap sárga csillaggal jelennek meg a sajtótájékoztatón. Talán az előrelátás, az kellett volna. Az, ami nagyon hiányzik.”