Tolongás a hamis illúziók útján

„Aki a következő mondatokat leírta, az valakitől hallotta, fogalma nincs miről beszél. Messziről üvölt, hogy nem ért hozzá, az egész cikk az inkompetencia bizonyítéka, és annak az ígérete, hogy az a párt és az a pártelnök, aki ennek az embernek a tanácsait hallgatja, az nem lesz szakértője annak, amire vállalkozik, és azon kívül, hogy gyakorolják a hatalmat, mert a pozícióban ülnek, annak előnyeit élvezik és osztogatják, képtelenek szakértelemmel irányítani egy országot. Jelszavakat és frázisokat ismernek. Íme: »Kis, nyitott gazdaságok – mint amilyen a magyar – nem vonhatják ki magukat a globális gazdasági együttműködés rendszeréből. Ám a globális kapitalizmust erős szabályok közé szorítva, a nemzeti, helyi érdekekhez alkalmazkodva szabad csak működtetni. A gazdasági együttműködésben való részvétel feltétele a globális versenyképesség, melyet a magyar munkaerő és gazdaság fokozatosan elvesztett. A jobb társadalmat teremteni akaró politikának ezért a versenyképesség visszaszerzésének közép- és hosszú távú céljai (versenyképesebb [szak]képzettség, jobb egészségi állapot, növekvő mobilitás) mellett a helyi együttműködések támogatásával, a helyi gazdasági közösségek védelmével kell ellensúlyoznia a globális kapitalizmus hátrányos következményeit.« Nem idegesítünk tovább senkit, hogy ezeket az üres frázisokat, borzalmas szövegeket olvassa. Ha megkérnénk az olvasót, hogy most mondja vissza, mit olvasott csak ebben a bekezdésben, akkor mit mondana? Mi maradt meg ebből (de akár az egész cikkből) a fejében?

Megmondom, hogy nekem mi maradt meg. Van egy Braun Róbert nevű ember, akit nem ismerek, de az látszik, hogy egy gátlástalan karrierista és szélhámos, aki nem ért semmihez, de az emberek bizalmába férkőzve helyezkedik, és próbálja azt mondani, amit hallani akarnak. A cél a pénz és a hatalom, a befolyás. Megértettem, hogy ha ezt a palit nem kergetik el hétfőn reggel 7 és fél 8 között ennek a pártnak a környékéről is, akkor ez a párt a hülyék gyülekezete, Braun pedig egy zseni, aki nulla tudással és tehetséggel az orruknál fogva vezeti őket, és leveszi róluk a pénzt, az Audit és mindent, ami ezzel jár. Ha Mesterházy Attilának ilyen behízelgő cikkekkel lehet imponálni, ha ő ezeket a lózungokat akarja hallani, egyáltalán: ha olyan tanácsadókat keres, akik azt mondják neki, amit hallani szeretne, akkor ő alkalmatlan nemcsak miniszterelnöknek, de pártelnöknek is. Ha nem az, akkor ezt a szélhámost most kirúgja a környezetéből, és a pártjában mások előtt is világossá teszi, hogy ő egy intelligens és normális ember, ne nézzék madárnak. Ez a cikk közvetve arról szól, hogy Braun Mesterházyt egy idiótának tartja. Tudna ő mást is írni, de kiszolgálja a feltételezett elvárásokat, és ő ezt nézi ki Mesterházyból. Ez a típus ráhangolódik az áldozat hullámhosszára, és azt adja neki a szakmai tolvajnyelv zsargonjából, ami boldoggá teszi. Ez a cikk olyannak ábrázolja közvetve Mesterházyt, a címzettet, amilyennek Braun látja, mint egy féleszűt. És félő, hogy nem lesz, aki megmondja neki, hogy ne az Amerikai Népszavára sértődjön meg, mert nem az bántja őt, hanem Braun szövege teszi teljesen hiteltelenné. Az ilyen tanácsadók okozták a történelemben a legnagyobb bajokat, és tettek tönkre országokat. Ha Braun ennyire hülyének nézi Mesterházyt, akkor miért nem megy el politikusnak, és küzd meg vele szemtől szembe férfiasan? Miért akar megbújni a tanácsadó szerepében, és hátulról irányítani mindent? Arra vállalkozni, hogy majd »ő próbál hatni rá«, és elhiteti a környezetével, hogy ő pótolhatatlan, mert ő képes jó irányba terelni az általa tehetségtelennek tartott embert, nem korrekt jellemre vall. Magától akarja függővé tenni az általa hülyének nézett embert. Ismert felállás, jól modellált szerepjáték, amely egyrészt undorító, másrészt hosszú távon iszonyatos károkat okoz. Mesterházyból egy kis diktátort farag (ha már nem az), akit Braun irányít a háttérből.

Ez a cikk rendkívül hasznos volt. Ha Braun elnyeri véglegesen a pozíciót, amelyre hajt, akkor nagyon fontos lenne, hogy minél többet írjon. Nagyon fontos, hogy naponta lássuk, mire számíthatunk az MSZP hatalomra jutása esetén (amitől persze – e jelek szerint – nem kell tartani még egy húsz évig, és ez így is van rendjén, a természet tudja a dolgát). Braun minden mondata azt súgja, hogy csak erre a pártra ne szavazz. Ennek a pártnak a vezetője olyan, mint egy kiskorú, akit egy szélhámos manipulál a háttérből. Becsüld meg Orbán Viktor diktatúráját, mert az ehhez képest egy szellemi izgalom és egy minőség a maga módján.”