Magyar egókról

„Bármilyen meglepő is, a nyilatkozatot a Milla aktivistájaként és egyik alapítójaként írtam alá: teljesen logikus következő lépés. Ha nem írom alá, az lesz feltűnő. Nekem sem tetszik igazán egyébként, hogy kiemelt aláíró vagyok, erről nem is tudtam előre, szerintem minden támogató egyformán fontos, minden aktivista egyformán értékes. A B betű helyével kapcsolatban pedig Hont konzultáljon egy klasszika-filológussal. Nekem is szívás volt egész életemben, elhiheti.

Félretéve a viccet. A civil akciók, a Milla, és a politikai összefogás támogatása logikusan következik a 2010-es álláspontomból. Éppen az történik, amit kívánatosnak tartottam (és magam is igyekeztem tevőlegesen és minden egyéb rendelkezésemre álló eszközzel előmozdítani). Éppen most épül fel civil alapon egy új politikai kultúra, amely meghaladja a fasisztázást-komcsizást. Éppen most épülhet -- talán – ki egy keretrendszer a minimális konszenzus létrehozására. Éppen most kényszeríti ki az elárvult szavazók igénye, hogy új politikai centrumpártot próbáljon alakítani Bajnai (hogy sikerrel-e, meglátjuk).

(...)

Nevetségesnek nevezte azon előrejelzéseimet, hogy erős civil mozgalom alakulhat ki a kétharmad és az elolvadt baloldal közti űrben --  hogy a jövendő Alkotmánybíróság ellenállást fog kifejteni, méghozzá a létező alkotmányos hagyomány alapján -- hogy az Európai Unió megszólal alapvető jogsértések esetén --  hogy a sajtónak komoly biztosító szerepe van a demokráciában. Ez különösen vicces, mert  nem az elmúlt két év legjelentősebb politikai eseménye ugyan, de mégiscsak a publijának helyt adó (de a válaszomat közölni nem kívánó) hvg.hu kényszerítette ki Schmitt lemondását.  

»Most szeretném fölfrissíteni mindazok memóriáját, akik egyetértenek Babarczy Eszterrel. Nem elég csupán arra emlékezni, hogy húsz év alatt pártjaink képtelenek voltak alapvető dolgokban megegyezni, hanem azt is föl kell idézni, miért nem tudtak, illetve hogy ha mégis megállapodtak - mert erre is van példa nem egy -, annak mi volt az oka. Nos, a kompromisszumképtelenség nem föloldhatatlan elvi ellentétek eredménye, nem is abból fakad, hogy a pártok kibékíthetetlen társadalmi szembenállások megjelenítői, hanem szimplán kicsinyességből, szűklátókörűségből, a távlati gondolkodás teljes hiányából« – írta Hont 2010-ben. 

Bingo.

Erre jó az Együtt, a maga naivitásával és amatőrizmusával együtt. Ellentétben ugyanis az LMP-vel, amely Schiffer egója következtében képtelen lett a konszenzuskeresés középpontjává válni, és a DK-val, amelyet Gyurcsány egójának átka ver, a Milla és a Szolidaritás a nem-profik elitellenes gyanakvását is képviselik, míg Bajnai kifejezetten alázatos politikus. Megjegyzem, hogy a Gyurcsány-egó expanziója már az Együtt 2014-et is fenyegeti. Hont azt kérdi, miért nem voltak DK-nevek a listán. Fogalmam sincs. Nekem nem mindenben tetszik a lista, de remélem, hogy Gyurcsány sose lesz rajta, ha már lista van. Egy gyurcsányi egó bármit letarol.”