Egy jól körülhatárolható ideológia mentén szerveződött kör kerül egyeduralkodó helyzetbe a magyar kultúrában.
„Műakadémia. Alighanem így fogja nevezni a népnyelv az alkotmány által köztestületi jogokkal felruházott egykori baráti kört, amely hamarosan megkerülhetetlen hatalommá válik a hazai kulturális életben. Díjakat és címeket oszt, jelentős pénz fölött rendelkezik, gazdája lesz a Vigadónak és a Műcsarnoknak, és persze lesznek tagjai is, tisztes javadalommal, mint a »rendes« Akadémiának. Egy különbség lesz csak: hogy míg a tudományos Akadémia tagságának teljesítménye objektív módon mérhető, addig a művészet egészen más kávéház. Példának okáért mert a kortársak értékítéletét gyakran írja át az utókor, a generációk tudását összegző kánon.
Most egy jól körülhatárolható ideológia mentén szerveződött kör kerül egyeduralkodó helyzetbe a magyar kultúrában. De a helyzet igazi nyertese a kormány. Egyrészt a jövőben erre a sajátos köztestületre mutogathat, amikor a kiéheztetett művésztársadalom a költségvetési filléreken marakodik: de hisz ők tehetnek róla, ők javasolták. Másrészt ideig-óráig jóllakatja a »társutas értelmiséget« – azokat a művészeket, akik rezsimeken átívelve hűek voltak hozzá, támogatták politikai törekvéseit, személyiségük súlyával növelték hitelességét.
És a neheze csak most jön.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
Realista vagyok, kulturális misszióra nem vállalkozhatunk, nincs rá se kapacitás se igény.
Sajtóhírek szerint egy listát is találtak náluk politikusokról és újságírókról.
A bukfenckirály megint nagyot alakított.
