Itt a vége

„Az, hogy egy közösség tagjai kiválasztanak maguk közül egynémelyeket, s megbízzák őket a saját közvetlen életük ügyeinek intézésével, megszervezésével, otthonosabbá tételével, kreatív erőt tulajdonítanak nekik, olyat, amellyel sikerre vezethetik a közösségüket, munkahelyeket teremthetnek, megszervezhetik az óvodába, iskolába jutást, közműberuházásokat hajthatnak végre, beleszólhatnak abba, hogy milyen színvonalú legyen az oktatás, saját eszközeikkel fejleszthetik azt, betonoztathatnak, gettót számoltathatnak föl, az idősek, magatehetetlenek étkezését eleve a közösséghez tartozás okán is megoldhatják, pályázhatnak, fejlesztési célokat és irányokat tűzhetnek ki, nos, mindez így együtt megszűnt.

Az a rendszer, amelyet az önkormányzat szó magában hordoz – ön kormányoz, vagyis ki ki egy közösség tagjaként beleszólhat a saját közvetlen környezetének ügyeibe, nem létezik –, már nincs mit kormányozni. Mostantól a kormány és annak szervei döntik el, hol és mi épüljön, melyik iskolában ki legyen az igazgató, mit kell tanítani, ki kaphat pályázati pénzt és mire, hogy kinek adnak önerőt, kis túlzással azt is, melyik utcában legyen járda – az önkormányzatiságnak itt a vége. Önkormányzatokról már beszélni sem érdemes, az valamiféle szép, de a forradalom által elsöpört eszme – mostantól csak települési hivatalok vannak.”