Gordon flash

„A politika természetéből adódóan nem meglepő, hogy politikusi érdekütközések, személyes ellenszenvek és féltékenységek szabdalják fel a letisztulás előtt álló ellenzéki palettát. Az viszont látható, hogy ezek az ellenérdekek csak erősödnek, és nem feloldódnak, ahogy a választásokig hátralévő idő csökkenésével emelkedik a helyezkedés tétje.

De nem csak érdekütközésekről beszélhetünk: a jelenlegi baloldali-liberális politikai erők és más Orbán-ellenes intellektuális csoportok nézetei és elképzelései oly mértékben ütköznek egymással, amit szinte lehetetlen áthidalni. Soroljuk csak a szereplőket! Radikális baloldali, esetleg újbaloldali nézeteket valló, elvhű fiatal aktivisták és mozgalmárok. Magukat tökösnek mutató szakszervezetiek. Minden hájjal megkent, a régi jó hálózatok romjain kapirgáló szocik. Kiégett liberális értelmiségiek. Harcosan környezetvédő ökopolitikusok. Nyugdíjasok és elszegényedő rétegek félelmeire építő balos populisták. Az új gazdasági mechanizmus óta befolyásos vagy rendszerváltás utáni, újgenerációs technokraták. Orbán-fób hazai neokonok. És persze a háttér: az aktuális kormány által érdekeikben sértett gazdasági szereplők, nagyvállalatok, multik, pénzügyi körök. A természetszerűleg létező hazai jobboldallal szemben kritikus nemzetközi politikai, intellektuális kapcsolati hálók. A külpolitikai vonatkozásokról még nem is beszéltünk: mit gondolnak például a szomszédságpolitikáról, az IMF-ről, az EU-ról, Európa kihívásairól, az európai integráció mélyítéséről, az unió létező demokratikus deficitjéről a baloldali bázisdemokraták és a technokraták?

Mi az, amiben mindezek egyet tudnának érteni – mielőtt egyáltalán arról beszélnénk, képesek lennének-e mindezen érdekek politikai erői a közös kormányzásra? Egy darab közös nevezőt biztos lehet találni: Orbán Viktor leváltásának vágyát – de mire elég ez a választásokig és utána?

Mindehhez kapcsolódik a baloldal hosszan elhúzódó, a szocializmus és kommunizmus kísérlete utáni világméretű ideológiai válsága, amin – bármekkora esélyt is nyújtott a 2008 óta tartó gazdasági világválság – sem Nyugaton, sem Keleten nem tudott túllépni. Lehet persze még találni újabb balos elméleteket a világ magyarázatára, csak hát ez egyre inkább egy értelmiségi szubkultúra játszóterén okoz izgalmakat. A politikailag passzívvá kondicionált tömegek eléréséért, megszólításáért, meggyőzéséért többévnyi közös munkán alapuló és hatalmas költségekkel járó összehangolt politizálásra, tematizálásra és kommunikációra van szükség egy igencsak jó helyzetben lévő ellenféllel szemben. Húszévnyi küzdelmes építkezés után a jobboldalnak ez összejött 2010-re. A baloldali-liberális ellenzék jelen állapotában viszont nagyon messze van ezektől a feltételektől.”