A mi hatalmunk - bloggerek Magyarországon 2012-ben

„A független hang iránti közönségigény azonban nem garancia a blogok függetlenségére. Az amúgy is válságban lévő, zsugorodó médiapiac, pontosabban a hirdetők és az ügynökségek nem ismerték fel a közéleti blogokban rejlő lehetőséget (és kevés kivétellel a más témájú blogokban rejlőt sem), így a magas olvasottságot és az egyre fontosabb véleményformálói szerepet nem könnyű megélhetéssé átváltani. Pozitívum, hogy ez egyrészt segít megőrizni a magyar közéleti blogoszféra civil jellegét és az abból fakadó egyedi, a klasszikus újságírástól sokszor idegen nézőpontokat, a sokszínűséget. Jelentős hátrány viszont, hogy így szélesre tárul a politika, pontosabban a pártközeliség felé vezető út kapuja. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a blogolás eredendően egyben online aktivizmus is, ahol az írás és a cselekvés nem válik el olyan élésen egymástól.

Aki pedig azzal a céllal ragad billentyűzetet, hogy gondolataival változtasson a fennálló viszonyokon – akár az ország, akár egy politikai oldal vagy párt politikai-kulturális viszonyain – az könnyen juthat arra a következtetésre, hogy a pártkampányokban való részvétel, beszédírás, politikusok, pártszervezetek weboldalának és Facebook-profiljának a szerkesztése és kezelése, valamint akár az intézményi szinten történő elköteleződés erre hatékonyabb eszköz lehet, vagy legalábbis ezt segítheti. Leszámítva a köztudottan és egyértelműen pártfinanszírozású blogokat, konkrét politikai megrendelésre vagy kérésre készült cikkekről csak nagyon elvétve hallani. De ha ilyesmi elő is fordul, annak célja általában egy párt országos vezetésén vagy egy helyi szervezeten belüli konfliktusba való beavatkozás, a (megtörtént) példának okáért mondjuk egy polgármester alkalmatlanságának sugalmazása.

Ritka eset, hogy egy blogger a blogolásért kapjon pénzt egy párttól – az már inkább előfordul, hogy a pártnak vagy valamely politikusnak tetsző bejegyzéseket produkáló blogger előbb-utóbb pártközeli megbízásokhoz vagy akár állásokhoz jusson, ami persze érthetően visszahat arra is, hogy továbbra is közölt blogposztjaiban intellektuális szuverenitása ellenére is milyen határokat nem fog sohasem átlépni.”