Az utolsó esély

„A tét ugyanis nem más, mint a nagybirtokrendszer »visszametszése és korlátozása«. A középbirtokos parasztság mindig hiánycikk volt ebben az országban. Amikor növekedhetett volna ez a társadalmi réteg, előbb a földnélküliség fojtogatta, majd a padláslesöprések áldozatává vált, utolsó ellenálló képviselőit pedig utolérte a téeszszervezés erőszakhulláma. Százezreket űztek el lakóhelyükről az ipari nagyvárosokba. Az éltető földbe tiporták, sok helyütt megsemmisítették a falvak polgárságát. Olyan sikerrel, hogy amikor ismét megnyíltak a lehetőségek, az elkorhadt vagy szétrabolt téeszek helyén fájdalmasan kevés életképes családi üzem, egyéni gazdaság állt talpra. Ahol viszont ismét »feltámadt a parasztvér«, ott az utódok az őseikhez méltó makacssággal és kitartással fogtak a gazdálkodáshoz.

Az első Orbán-kabinet a választási ciklus utolsó másfél évében fogott hozzá történelmi feladatához, a parasztpolgárság megerősítéséhez, földhöz juttatásához. Elkéstek, és amit elértek, azt is hamar elsöpörte a Medgyessy-kormány. Most is túl vagyunk már a félidőn, és bár sok kedvező lépést tett az agrárvezetés, csak ezután kerül sor az alapvető, stratégiai jelentőségű változtatásokra. Holnap dördül el a startpisztoly, megkezdődik a parlamentben az új földtörvény tárgyalása. A hét végi kormányfői beszéd elszántságot tükröz. A tettekben is ennek kell megjelennie. Nem szabad megállni félúton, mert nincs több lehetőség a külföldi és belföldi spekulánsok visszaszorítására.”