„Ma Magyarországon a társadalmi mobilizáció csatornái (a közoktatás, szak- és felnőttképzés) nem képesek funkcióikat betölteni, sőt a szegregációt és társadalmi determinációt erősítik. Ez nem a véletlen műve, ez egy, az egyenlőtlenség szolgálatában álló politika alfája és ómegája. A szociális biztonság immáron nem jog, hanem az állam által nyújtott »kegy«, a társadalmi hierarchia pedig törvényekbe és segélyplafonban iktatott »örök állapot«. A jelenlegi hatalom a rossz gazdasági és társadalmi érdekérvényesítő képességgel rendelkezőket a társadalom, az állam, vagyis az »emberek« nyakán szándékosan élősködő ingyenélőkként tünteti fel.
Olyan, hogy társadalom nem létezik - hirdette a neokonzervatív krédó Thacher óta. Ezt a szemléletet jól megtanulták a magyar jobboldali kormányzati politikusok. Mi viszont tudjuk, hogy ez nincs így. A társadalom mi vagyunk valamennyien, a modern baloldalnak ennek a társadalomnak a szolidaritási szövetét kell újraszőnie. A szegénység évek óta nem látott mélységével szembesülve azt mondhatjuk: ma páratlan felelőssége van minden egyes demokrata politikusnak abban, hogy a szegények ellen büntetőexpedíciót folytató szemléletet leváltsa. Ha a napi politikai csatározások, értelmetlen irigykedő, »ki az erősebb« típusú viták nem mozdulnak el jelen holtpontjaikról, úgy a Fidesz szegénységet konzerváló politikájának következményeiben az egész demokrata oldal osztozni fog. Akárcsak a szégyenben. A szegénység elleni küzdelem mellett ez október 17-e másik fő üzenete.”