„Hangoztatja az új csapat: csak olyanok csatlakozását fogadják el, akiknek érdemi, más szóval mérhető a támogatottsága. Ez viszont azt jelenti, hogy saját maguk jelentkezését is vissza kellene utasítaniuk. Egy új klub, amely olyan szigorú, hogy még saját magát sem venné föl? Nem is hangzik rosszul. Az egyik kereskedelmi csatorna felmérése ezt a várakozást támasztja alá. Vagy hetvenszázaléknyian arra adták voksaikat, hogy hónapokon belül kifulladhat az összeturmixolt politikai vegyesházasság. Miért óvakodtak a párttá válástól, s mi okból részesítették előnyben az egyesületi formát? Hát mert el akarják kerülni, hogy a közvélemény-kutatók mérjék a népszerűségüket. Ezért ragaszkodnak a neutrális, semleges egyesületi formához, amely vágyaik szerint megadja azt a népkábító illúziót, hogy ők a rút politikán felülálló, hamvasan szűz civil szerveződés lennének.
Növelte volna elfogadottsági esélyeiket, ha legalább utólag megkérik a baráti ballib külföldi orgánumokat, ne terjesszenek ordas hazugságokat, mert ezzel bár segíteni akarnak a milliomos gárdának, inkább ártanak. Hiszen ugyanaz a megátalkodottság jellemzi a külföldi lapok, orgánumok itteni tudósítóit, mint a hazai internacionalista, alak- és színváltó álbaloldalt. Századszor sem hajlandók az evidens tényeket leírni, különösen nem közvetíteni. Mintha Angliából kizárólag a Cameron-ellenes megszólalásokat adnák. Vagy Merkelt úgy festenék le, hogy mindenki utálja és forrong miatta egész Németország. Esetleg ha Obamát patás ördögként ábrázolnák, aki nem tud úgy elutazni bármely államba, hogy ne tüntetők hada várná. Érdekes módon azonban, amikor tényleg ez volt a helyzet Magyarország balos miniszterelnökeivel, mivel nem tudták az orrukat se kidugni kordonok, smasszerek nélkül a szabad levegőre – nos, akkor a demokrácia és a mosoly országaként mutatták be hazánkat, ahol még a galambok is csak Gyurcsány nevét turbékolják imádattal az ereszeken.”