Politikai válság Romániában: a magyargyűlölő politikusok megóvták az Alkotmánybíróság döntését
George Simion beadványában azt állította, hogy az Alkotmánybíróság (CCR) december 6-i döntése rendkívül veszélyes precedenst teremt.
Székelyföld mindig létezni fog a magyarok tudatában.
„Mégis, a román politikusok abbéli félelmükben, hogy a tömbben élő magyar nemzeti közösség többséget alkotna a romániai fejlesztési régiók valamelyikében, Hargita és Kovászna megyét Fehér, Brassó és Szeben megyével erőltették egységbe, s elnevezték ezt a területet Középső Fejlesztési Régiónak. Tették ezt annak ellenére, hogy főleg e szerencsétlenkedés miatt csordogálnak vékonyan az európai alapokból lehívott pénzek a brüsszeli csapokon át. Közben a valóság mégis az, hogy Székelyföld mindig létezni fog a magyarok tudatában, a bukaresti politikusok minden erőfeszítése ellenére.
Még Franco durva Spanyolországa sem tudta négy évtized alatt szétverni a katalánok vagy a baszkok önazonosságát. Sőt, egy demokratikus Európai Unióban a tagállamok megtanulták, hogy a nemzeti kisebbségeken csak nyerni lehet. Az egységes államberendezkedésű Olaszország, amelynek nincs sokkal hosszabb történelme Romániánál, az olasz mellett számos hivatalos nyelvet elismer: a franciát az Aosta-völgyben, a szlovént Trieszt tartományban, valamint a németet és a ladint Dél-Tirolban. 1996-ban az ausztriai Kelet-Tirol összefogott az olaszországi Dél-Tirollal, s most együtt alkotnak eurórégiót. Ne higgyék, hogy az olaszoknak könnyű az életük Dél-Tirolban: 2006-ban csaknem az összes önkormányzat petíciót küldött a bécsi parlamentnek az osztrák állam protektorátusát kérve. Koszovó függetlenségének kikiáltásakor a dél-tiroli nacionalista mozgalmak felerősödtek, s a térség megtelt »Dél-Tirol nem Olaszország« feliratokkal. El tudják ezt képzelni Hargitában? Róma mégsem válaszolt erre durván. Ellenkezőleg, Olaszország egyik korábbi államfője még annak a lehetőségét is felvetette, hogy az osztrák többségű tartományban élők kifejezhessék függetlenségi igényüket.”