Az ember mint téma

2012. október 28. 18:52

Most már csak az a kérdés, ki szabadítja meg az embert önmagától.

2012. október 28. 18:52
Köntös László
Reposzt.hu

Az meglehet, hogy a mi korunk egész egyszerűen reakció a klasszikus keresztyén antropológiára, amely az emberi tökéletlenséget centrális kérdéssé tette, de amelynek szélsőséges értelmezései kétségtelenül az önmegnyomorító, hamis és depressziós bűntudat kialakulásának az eszközeivé is válhattak. Nincs szörnyűbb a depressziós keresztyénségnél.

Ám az erre való mai reflexió, az ember »felszabadítása« a bűntudat alól viszont oda vezetett, hogy az emberi elégtelenség magánüggyé vált, a privátszférába szorult, mintha bizony a közösségi jövő rendszereinek a megszervezésében nem lenne többé alapkérdés, hogy milyen maga az ember, aki a saját jövőjét szervezi. Így jön létre a tökéletlen emberi alapszerkezettől való megszabadulás illúziója, az emberi lényeg elrejtésének a folyamata, mintha bizony itt már csak minden, de minden a rendszerszintű jogalkotás, a szakmai tudás, a technológia, a gazdaság szintjén dőlne el, merthogy – úgymond – megszületett a szabad értékválasztásra képes egyén, aki, ha tudja mi a »jó«, cselekszi is a jót.

Most már csak az a kérdés, ki szabadítja meg az embert önmagától. Ha már a szabadság olyan nagy téma, talán ez sem egy utolsó kérdés. Az a feltételezésem, hogy előbb-utóbb az inga visszaleng, az ember-kérdés újra a közgondolkodás témája lesz.

Feleslegesen és egyoldalúan önostorozó, az embert önbecsülésében földbe döngölő, s a »haragvó Istennel« riogató bűntudat-keltésre valóban nincsen szükség, s az egyház jól teszi, ha az e téren elkövetett bűneit is beemeli kritikus önvizsgálatának körébe.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 1 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Öreg
2012. október 31. 12:56
És ki szab gátat a liberalizmus által favorizált végtelen egoizmusnak, ahol az uralkodó fogalmak az: én, nekem, értem, enyém , és igy tovább. Emiatt háttérbe szorul a mi, a nekünk, a miértünk, a valamennyiünkért, a miénk. Ez az út az emberiség önpusztitásának az útja, ahol az egyes embereknek nincs se Isten, se ember saját maga előtt!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!