„Hosszú, kínos nyökögést hallhatott a nagyérdemű, aminek a világon semmi köze nem volt az ünnephez, sőt olykor-olykor a realitáshoz sem. Bajnai a maga közepes szókincsével egy olyan összefogásról vizionált, ami politikailag középen van. Oké. De kihez vagy mihez képest. Mert Gyurcsány támogatásával, Juhásszal kézen fogva, a Kónya előtt bandukolva, kizárt, hogy bármilyen politikai középről lehessen beszélni. Ahogy az is kizárt, hogy egy leendő Miniszterelnöknek nincs annyi esze, hogy ha tudom, hogy nem tudok szónokolni, akkor nem szónokolok. Ha tudom, hogy nincsen jó mondatom, mondanivalóm, nem beszélek, mert még kihűlök a felesleges szájtépéstől.
A Bajnai beszéd alatt elgondolkodtam, hogy; De tényleg, bárki ettől az embertől vár megváltást. Mert ő szakértő! Mi a bánatban szakértő? Mert mondatszerkesztésben, retorikában bizonyosan nem az. Azt mondjuk, tudjuk, hogy ahhoz nagyon ért, miként lehet milliárdokat eltüntetne vállalatokból és ezzel tisztes gazdálkodó emberek életét megnyomorítani. Ebből vizsgázott több ízben is, büntetlenül, színjelesre. De ugyan mi máshoz ért még. Ugyanis kormányzása alatt nem volt más dolga, mint az IMF instrukcióit végrehajtania, úgy, hogy nem terhelte az országot adósságszolgálat, hiszen éppen egy hitelt éltek fel pofátlanul.”