A forint csak a globális pénzhatalmi rendszer Magyarországon kibocsátott és forgalomban tartott pénzeszköze.
„A forint, amelyről végzetes optikai csalódásként hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy magyar nemzeti valuta, valójában csak a globális pénzhatalmi rendszer Magyarországon kibocsátott és forgalomban tartott pénzeszköze, a kibocsátása feletti ellenőrzést ugyanis ez az idegen hatalom gyakorolja. Mégpedig éppen a Magyar Nemzeti Bank vezetőin keresztül. A Magyar Nemzeti Bank függetlensége így valójában a magyar nemzettől, illetve az azt képviselni hivatott felelős nemzetállamtól való függetlenséget jelenti. A demokratikus eljárásokkal uralomra jutott parlamenteknek és kormányoknak nincs lehetőségük arra, hogy a magyar és nemzeti jelzőkkel egyaránt feldíszített intézményt, és főként annak a pénzkibocsátási funkcióit valóságosan ellenőrizzék. Formális jogok ugyan vannak, de ha ezekkel egy-egy kormány vagy parlament valóban élni is szeretne, abból drámai konfliktusok adódnak. Ezért a kormányok többnyire nem mertek, nem is akartak élni még a formális lehetőségekkel sem. A függetlenség mint konstrukció tehát azt a célt szolgálja, hogy a globális pénzhatalmi rendszer uralja a Magyarország pénzrendszerét. Jól jelzi ezt például a devizatartalékok felhasználásával kapcsolatos konfliktus. A devizatartalékok magas szintjére nem azért van szükség, hogy ezzel megpróbáljuk kedvét szegni a spekulatív támadásoknak, hanem éppen ellenkezőleg! Azért van rá szükség, hogy ha a spekulánsok hatalmas extraprofitjaikkal távozni kívánnának, akkor ezt különösebb veszteségek nélkül megtehessék. A kérdés körül keletkezett hamis vitában éppen ennek a tisztázását igyekszik lehetetlenné tenni a bank, és úgy beállítani a dolgot, mintha a hatalmas devizatartalék puszta emlegetésével is el lehetne ijeszteni a spekulánsokat.
Az MNB elnökének mandátuma tehát néhány hónap múlva lejár, és az új elnök megválasztása körül igen heves harc várható. A globális uralmi rendszer magától értetődő módon ragaszkodik majd ahhoz, hogy az elnök kizárólag csak egy számára kifogástalan pedigrével rendelkező ember legyen. Ebben az esetben viszont hiába változik az elnök személye, attól maga a helyzet aligha fog változni. A kormánynak és személy szerint a miniszterelnöknek is számot kell vetnie azzal, hogy ha a jövőbeni bankelnök formálisan a jobboldalhoz kötődik is, a globális hatalmi rendszer érdekeit kell szolgálnia. Ha viszont a kormány mégis ragaszkodna egy bátor, valóban nemzeti érdekeket szolgáló emberhez, akkor emiatt olyan feszültségekre, nézeteltérésekre lehet számítani, amelyek megint csak megtorlást vonhatnak maguk után. Új erőpróba következik tehát.”