Lehet más az összefogás?

„A pártok számára stratégiai jelentőségű, hogy csatlakoznak-e (pontosabban csatlakozhatnak-e), a reakciók hol lassan, hol kevésbé lassan születnek meg, az MSZP esetében pedig folytatódik a kettős beszéd. A pártvezetés számára a lehető legrosszabbkor jött Bajnai fellépése. Bármennyire is nem ez a kérdés most, de Bajnai egy potenciális miniszterelnök-jelölt árnyékaként is lebeg, az összefogás esetleges intézményesítése esetén pedig tovább épül majd a Bajnai-mítosz, amely a többi szereplő számára kétségkívül legitimációs és alkalmassági válságot idézhet elő – már ami a 2014 utáni világ vezetőjének kérdését illeti. Bajnai lefoglalhatja a »Nagy Integrátor« szerepét.

Az egyik fő kérdés a csatlakozók listája: Bajnai beszédéből az következik, hogy nagyon erős kritikai önvizsgálat – és ennek intézményesített megoldásai, azaz a verbalitáson túli önkritika –, továbbá kellő kulturális és szakpolitikai nyitottság esetén a csatlakozás lehetősége (illetve elfogadása) adott. A napokban megjelent »belépési küszöbök« azonban szűkítik kört, a pártok közül csak az MSZP, az LMP és a DK jöhetnek szóba. Az alábbiakban a Kutatólabor új szolgáltatásának (Ideolog) tükrében csak az LMP támogatóinak csatlakozással kapcsolatos »véleményét« mutatjuk be, hiszen e párt esetében kétségkívül nagy tétje van a válasznak. A DK elnökségi határozatban tette egyértelművé csatlakozási szándékát, ez eleve feltételezi a belső konszenzust, az MSZP kivárásos kommunikációja mögött pedig inkább hatalomtechnikai érvek és politikusi ambíciók állnak, mintsem a politikai krédó és identitás, egy párt születésének referenciapontjai feletti disputa, illetve a »túlélés vagy halál« diskurzusa.

Itt előre kell mennünk a gondolkodásban: az LMP támogatói semmiképpen sem fognának össze a DK-val, nem támogatják utóbbi csatlakozását az Együtt 2014-hez (nyilván Gyurcsány Ferenc és az úgynevezett nyolc év kormányzása okán), az MSZP-nél azonban megengedőbbek a vélekedések. A szocialistáknak megfelelő feltételeket kell szabnia, személyi konzekvenciákat kell levonnia, illetve az MSZP-n belül a tényleges alternatívaállítókkal (akik nem a 2010 előtti világ restaurálásával vannak elfoglalva) kellene összefogni. Halkan jegyezzük meg, ha csak ennyi feltétel van az MSZP felé, úgy ennek a DK is könnyen megfelel(hetne). Ma a DK-ban kevesebb olyan politikus van, aki részt vett a 2002–2010 közötti kormányzásban, ráadásul nyilvánvalóak a Gyurcsány és Bajnai közötti »eszmei« átfedések, a DK létrejötte pedig az MSZP-vel szemben (nem pedig mellette) eleve egy múltfeldolgozás-projekt (erre Juhász Péter is tett közvetett utalást abban a vitában, amelyet Vadai Ágnessel és Szanyi Tiborral folytatott, és amelyet annak színvonala okán minél előbb el kell felejtenünk). Tény, hogy utóbbi kidomborítása egyelőre nem sikerült a pártnak. Mindenesetre, ha az LMP elfogadja, hogy »MSZP igen, DK viszont nem«, akkor meglehetősen komoly ellentmondásba kerül. Bajnai beszédének tükrében, a kritikus önvizsgálat-bizalom-kultúraváltás jegyében kikerülhetetlen lesz, hogy a DK is helyet kapjon az asztalnál, Bajnai ez elől nehezen tud(na) elfordulni. Más kérdés, hogy a DK-t ki reprezentálja: de míg az előbbi kérdés az Együtt 2014 ügye, az utóbbi a DK-é.”