Cseh kommunisták

„Huszonkét éve immár, hogy összeomlott a legutolsó kommunista állam is Közép- és Kelet-Európában.
Huszonkét év kellett mindössze ahhoz, hogy most cseh elemzők ezt a kérdéskört elemezzék.
Mindössze huszonkét esztendőre volt szükség, hogy a csehek jelentős része kommunistákra adja a voksát.
Ez a tény – és minden ehhez hasonlatos tény, lásd Lettországot, ahol egy csurrantott orosz milliárdos komcsi tudott választást nyerni! – mindennél világosabban mutatja, mennyit is értek a volt szovjet birodalomban végbement rendszerváltozások.

Ennyit értek éppen.
A csehek jelentős részét már egyáltalán nem érdekli Jan Palach és az ő emlékezete. S szintúgy tesznek 1968-ra, Dubcekre, Havelre, tesznek Kunderára is – bár őt emlegetni már csak fél szívvel lehet, no nem a művei miatt, azok miatt ugyanis már régen meg kellett volna kapnia a Nobel-díjat. Ellenben Kundera a kommunisták besúgója volt, s ez a tény nem a műveit, hanem az embert teszi zárójelbe.

Tehát a csehek a kommunistákra szavaznak. Egykori gyilkosaikra, hóhéraikra, elárulóikra, kifosztóikra, életük tönkretevőire. Mert csalódtak az elmúlt húsz évükben, csalódtak reményeikben és álmaik­ban – csalódtak nyilván mindenben és mindenkiben.

És így a sor legvégén maradtak nekik a kommunisták.
Íme, a közép- és kelet-európai rendszerváltások története.”