Aki csodát ígér 2014-re, az hazudik

„Ha már csakis a politikára asszociál, akkor eldöntötte már, hogy ott kapus, csatár vagy söprögető lesz?

Hagyományosan kapus vagyok. Vannak olyan helyzetek, amikor egy csapatnál sorsdöntő pillanatban még a kapus is előre megy fejelni.

Erre készül 2014-ben?

Sorsdöntőnek tartom a 2014-es választásokat. Akkor dőlhet el, hogy mindaz, ami most az országgal történik, a rendszerváltás negyed századának szörnyű záróakkordja, vagy a következő szörnyű negyedszázad nyitánya lesz. Úgy gondolom, az ország érdeke, hogy záróakkord legyen, amiből nagyon sokat tanulunk, levonjuk a tanulságokat és egy új korszakot nyitunk. Ehhez csapat kell.

Akkor ki lesz a csapatkapitány?

Ezt a kérdést akkor lehet és kell feltenni, amikor meglesz már a csapat. Mert ez a csapat legfeljebb fél-háromnegyed év alatt áll majd össze. A Fidesz ezzel a sokszor módosított új választójogi törvénycsomaggal arra kényszeríti az ellenzékben lévő szervezeteket, hogy lehetőleg már a választások előtt kössenek koalíciót, győzzenek és bontsák le ezt a rezsimet. Ezt a koalíciót megkötni pedig nem egyszerű, mert egy ilyen koalíció akkor működik jól, ha elvek, etikai normák és egy program köré szerveződik. Ezeket kell most egyeztetnünk a szereplőkkel.

Visszatérése óta folyamatosan „rezsimváltásról” beszél kormányváltás helyett. Mit jelent ez, és mi kell hozzá: feles vagy kétharmados többség?

Azért beszélek rezsimváltásról,mert azt látom, hogy a Fidesz nem egyszerűen kormányozni akar, hanem egy olyan uralmi rendszer kiépítésén dolgozik, amely akkor is az ő befolyását érvényesíti, ha a szavazók többsége már mást szeretne megválasztani. Azaz nem a jó kormányzásra alapozott demokratikus választási rendszerben hisz, hanem abban, hogy minden körülmények között neki kell kormányon maradnia, és ha ez nem sikerül, akkor arra törekszik, hogy akár ellenzékből zsarolni tudja a kormányra kerülőket. Ha csak kormányt váltanánk 2014-ben, akkor bénult állapotba kerülhetne az ország. Ezért nem egyszerűen szervezetek, hanem a választók koalíciójára van szükség, amely képes ezt a rezsimet lebontani: nagyon erős választói legitimáció kell, ráadásul úgy, hogy eleve arra kell kérni a felhatalmazást a szavazóktól, amit ténylegesen csinálni akar a koalíció. Mert, ha erős ez a legitimáció, akkor sok mindent véghez lehet vinni.

Ez azt jelenti, hogy a „rezsimváltáshoz” nem kell feltétlenül kétharmad?

Bármilyen arányú győzelem születik, az lesz a dolga a választók támogatását bíró politikusoknak, hogy az országot jó útra vigyék, és ehhez elengedhetetlen ennek a rezsimnek a lebontása. A választók a probléma megoldására hatalmazzák fel a mostani ellenzéket, és ezt demokratikus eszközökkel, de meg kell oldani.”