Brüsszelben egy torz szivárványkoalíció öltött testet – és ellenzékének legmarkánsabb vezére Orbán Viktor
Így kell gondolkodnunk az új európai politikáról. Nagy Ervin írása.
A hibát hibára halmozó, százféle érdek mentén széthúzó gazdaságpolitika maga generálja azt a mély recessziót, ami Európát sújtja.
„A helyzet tipikusan önbeteljesítő jóslat jellegű, és alapvetően bizalmi válság. Mivel mindenki tudja, hogy a politikusok elkötelezettsége nem teljes, valós esélye van annak, hogy egyes országok kiessenek az eurózónából (mely esetben devizájuk nyilván leértékelődne, tehát aki otthon tartja megtakarításait az szegényedni fog), ezért minden egyes szereplő számára az a logikus, hogyha felkészül erre a veszélyre, pláne, hogy semmibe sem kerül. Emiatt a periféria bankrendszeréből kiáramlik a pénz (hülye lenne bárki egy portugál bankban tartani a betéteit, amikor tarthatja németben is, árfolyamkockázata nincs, legfeljebb elesik pár százalékos kamatkülönbségtől, ami semmi ahhoz képest, hogy mennyit nyerhet/veszthet ha pl. Portugália kilép az euróból!).
Mivel a bankrendszerből kiáramlik a pénz, ezért az adott országokban vissza kell szívnia a bankrendszernek a hiteleket, amely mélyíti a recessziót azaz csökkenti az adóbevételeket azaz növeli a költségvetési hiányt, amit sok állampapír kibocsátásával kéne finanszírozni, de nincs rá vevő, hiszen mindenki elvitte a német bankokba a pénzét, tehát a bizalom tovább csökken, amitől még többen viszik ki a pénzüket. Ezzel a kör bezárult, a periféria országai egyre mélyebbre ássák magukat a deflációs-depressziós-bankválságos spirállal.”